1926 március 24-én született Leggiumo-Saniano nevű faluban, Lombardiában. Apja a vasútnál dolgozott, közben lelkes amatőr színész is volt. A családnak gyakran költözködött az áthelyezések miatt. A mesélést anyai nagyapjától tanulta, aki halász volt és üvegfújó és mellesleg ismert mesemondó. 1940-től a Milánói Egyetemen művészetet és építészetet tanul. Közbejön a második világháború. Apjával együtt segít menekülteknek Svájcba jutni. A piccoli teatri vagyis a kis színpadi mozgalomhoz kapcsolódva egyszemélyes darabokat mutatott be. 1950-ben felhagyott ez építész karrierjével és csatlakozott Franco Parenti szintársulatához. Feleségül vette Frnaca Rame színésznőt. 1997-ben irodalmi Nobel-díjat kapott - "egyszerre szórakoztató, lebilincselő és távlatokat nyújtó szövegek alkotásában mutatkozó erőssége elismeréseként".

Dario Fo a 20. századi olasz dráma egyik legszínesebb egyénisége. Színdarabot ír, játszik, rendez, díszletet tervez, időnként zenét is ír darabjaihoz, színházat szervez és impresszárióként működik. Társulatával fellép börtönökben, kultúrotthonokban, gyárudvaron, nem titkolva baloldali érzelmeit. Darabjaiban elsősorban az olasz kormányt figurázta ki valaki a modern Arisztophanésznek nevezte. Fo büszkélkedhet a legtöbb fordítással az olasz írók közül az 1970-es évek végén, darabjait több mint 30 nyelven, több mint 50 országban játsszák.

Színpadi művei

1959 – Az arkangyalok nem játszanak flippert
1963 – Izabella, három hajó és egy széltoló
1969 – Buffó misztérium
1970 – Egy anarchista véletlen halála
1982 – Coppia aperta (Nyitott házasság).

Forrás: A Wikipédiából, a szabad lexikonból