1821. december 13-án született Rouenban, a realista regény atyja. Objektív ábrázolásmódja az élet szürkeségét, a nyárspolgár, az átlagember kilátástalanságát és gyűlöletét vetíti az olvasó elé. Anyja orvos leánya volt, apja a roueni kórház sebész főorvosa.

Tanulmányait a roueni gimnáziumban folytatta; már diákkorában novellákat, cikkeket írt, kéziratos diáklapot szerkesztett. Szülei orvosnak szánták, de Flaubert a párizsi jogi fakultásra iratkozott be, majd csakhamar fiatal írók, művészek körébe került. Elhatározta, hogy maga is író lesz, így tanulmányait félbeszakította. Apja 1846-ban meghalt, ekkor véglegesen Croisset-ban telepedett le, ott dolgozott, onnan rándult fel olykor Párizsba.

1848 februárjában a forradalom hírére a fővárosba sietett, és barátjával, Louis Bouilhet-val a költővel, ha nem is részese, de megfigyelője volt az eseményeknek. Néhány nagyobb utazást tett (Itália, Egyiptom, Törökország, Görögország stb.). Több félbemaradt vagy elvetett kísérlet után 1849-ben fejezte be első jelentős művét, a Szent Antal megkísértését, de barátai tanácsára a kéziratot nem publikálta. Évekig dolgozott a Bovaryné című regényen, majd új és új átdolgozások után, 1856-ban megjelentette; a regényt pörbe fogták - ugyanabban az esztendőben, mint Baudelaire A Romlás virágait, de végül is felmentették. Sainte-Beuve lelkesen üdvözölte a Bovarynét, és a regény nagy közönségsikert aratott. Politikai nézeteit tekintve III. Napóleon híve, de antimilitarista és liberális; az 1870-es porosz háborút iszonyodva fogadta, a poroszokat gyűlölte; a Párizsi Kommünt elítélte.

A Szent Antal megkísértése szövegét az 1870-es évek elején teljesen újraírta; a regény 1874-ben jelent meg. Három hosszú elbeszélését (Egy jámbor lélek, Irgalmas szent Julián legendája, Hérodias) könyv alakban Három történet címmel 1877-ben adta ki. Utolsó éveiben Bouvard et Péruchet (1881) című regényén dolgozott, de ez a mű már csak halála után jelenhetett meg. Ez volt az első magyarra fordított Flaubert-mű: Két újkori Don Quijote, 1882.

Flaubert magányosan élt, csak néhány íróval barátkozott, tartós és meleg kapcsolat fűzte Louise Colet-hoz, levelezésük posztumusz gyűjteménye életrajzi és irodalmi tekintetben egyaránt rendkívül érdekes. Utolsó éveiben a fiatal írók - a naturalisták - tisztelete övezte; kiváltképp tanítványát, Maupassant-t kedvelte, aki nem sokkal halála után megemlékező tanulmányt írt róla.
1880. május 8-án halt meg Croisset-ban.

Jelentősebb művei: Egy bolond emlékezései (1838), Bretagne-i utazás (1842), Bovaryné (1857), Szalambó (1862), Érzelmek iskolája (1869), Szent Antal megkísértése (1874), Három mese (1877), Irgalmas Szent Júlián legendája (1877), Bouvard és Pecuchet (1881).

Flaubert, a "croisset-i normann remete" (Poszler Gy.) az 1848 utáni illúzióvesztett korszak írója. Meghatározó élménye az általános kiábrándultság, alaptémája az emberi butaság; műve írásakor a nyárspolgárok és a romantika iránt érzett gyűlölete hajtotta. Egyik utolsó, Maupassant-nak írt levelében fogalmazta meg (szállóigévé vált) gondolatát: "a földnek határai vannak, de az emberi butaság határtalan" (1880).

Forrás: Irodalmi Arcképcsarnok - Hegedűs Géza