Angol grófi dinasztia lecsúszott ágából származott, apja könnyelmű katonatiszt volt. 1718-ban anyja halálával a család felbomlott, Fieldinget jobbára nagyanyja nevelte. 1719 és 1724 között az etoni kollégiumban tanult, de az utána következő évekről keveset lehet tudni. Tanulmányait szegénysége miatt abban kellett hagynia s egy ideig Londonban drámaírással kereste kenyerét. Legnagyobb sikerét az 1731-ben színpadra tűzött, a kor divatos tragédiáit parodizáló The Tragedy of Tragedies: or, The Life and Death of Tom Thumb the Great (A tragédiák tragédiája, avagy a nagy Hüvelyk Matyi élete és halála) című darabjával aratta. 21 éves, amikor egy távoli, befolyásos rokona segítségével London legjobb színháza bemutatta első vígjátékát. 1737-ig ontotta a vígjátékokat, 1736-ban önálló társulata és színháza is volt a Haymarketen. Maró gúnnyal megírt leleplező komédiáit egyre fokozódó közönségsiker és hivatalos rosszallás övezte. 1737-ben betiltották színházát. Ekkor visszatért 1739-ben abbahagyott jogi tanulmányaihoz, és mellette elkezdett regényt írni. Első regénye, a Joseph Andrews 1742-ben látott napvilágot. A regényben a kor legolvasottabb írójának, Samuel Richardsonnak Pamela, vagy az erény jutalma (1740) című regényén keresztül a képmutató polgári erkölcsi világot figurázta ki. Richardson regényében az úrfi, aki szeretőjévé akarta tenni a cselédlányt, meghatódva annak erényességén és tiszta érzelmein, feleségül veszi. Fielding regényének főhőse, Pamela testvére, a szintén rendkívül erényes, Joseph Andrews, aki hasonló helyzetbe kerül, mint Richarsdon hősnője, de fejlemények természetesen teljesen máshogy alakulnak. A regény másik hőse a derék Adams lelkész, aki úgy hiszi el az angol polgári erkölcs tanításait, mint Don Quijote a lovagi erényeket, és minduntalan pórul jár. A regény sikere kapcsán valamennyire rendeződött anyagi helyzete, legalábbis sikerült megmenekülnie az adósok börtönéből.

1728-37 között 22 drámát írt, nagyobbára politikai szatírákat, melyek a kortársaknak tetszettek ugyan, de néhány kivételével feledésbe merültek. Az 1740-es években súlyos tragédiák érték. 1741-ben hatéves lányát, két évvel később pedig szeretett feleségét vesztette el. 1747-ben nagy botrányt aratott azzal, hogy feleségül vette cselédjét, aki akkor már hathónapos terhes volt, fiúkkal, Williammal. A következő években további négy gyerekük született. 1749-ben jelent meg a koráról monumentális körképet nyújtó nagyregénye, a Tom Jones. 1748-ban a londoni City of Westminster, 1749-ben Middlesex megye békebírájává nevezték ki. Rendkívül elégedetlen volt a kor igazságszolgáltatásával és bűnüldözésével. Számos cikkben és tanulmányban foglalkozott a társadalmi igazságtalanságok, a korrupció és a bűnözés témakörével, fogalmazta meg saját megoldási javaslatait. Féltestvérével, John Fieldinggel Londonban bevezettek egy új bűnüldözési modellt és létrehoztak egy új nyomozóirodát, a mai Scotland Yard elődjét.
Egészsége hamarosan romlani kezdett, élete végéig súlyos asztmával és köszvénnyel küszködött. 1754-ben orvosi tanácsara Portugáliába utazott. 1754. október 8-án halt Lisszabonban. Az utazás idején írt naplója, Journal of Voyage to Lisbon (Napló a lisszaboni utazásról) csak halála után, 1775-ben látott napvilágot.

A társadalmi valóságtól elforduló szentimentalizmus ellen írt paródiájából születik meg az első polgári realista regény. "A néhai nagy Jonathan Wild úr élettörténete" (1743) ironikus életrajz, a 18. sz. eleji londoni alvilág nagystílű vezérét "az igazi nagyság" követendő példájaként állítja az utókor elé.  Mintaképe Cervantes volt; hiszen ő is, mint Fielding az emberi lélek alapos ismerője, és ellensége volt minden képmutatásnak. Könnyelmű természetű ember volt, de az emberi lélek mélységeibe tudott hatolni, s a jellemzés ereje tünteti ki; a modern regény atyjának is szokták nevezni. További művei: Don Quijote Angliában (1737), Vegyes írások (1743). 1752-ben jelent meg utolsó, Amelia c. regénye.

Forrás: Irodalmi Arcképcsarnok - Hegedűs Géza