a balgaság dicsérete - legazi ilona könyvismertetője

Barátjának, Morusnak Utópiáját sajtó alá rendezve fogant meg Erasmusban egyik legnagyobb, legjelentősebb művének, A balgaság dicséretének koncepciója. A karcsú traktátus tulajdonképpen a morusi ész államának ellentétét mutatja be. Az antikvitástól örökölt-átvett formula, amely az egész munkát áthatja, az, hogy amit gúnyol, aminek szatíráját adni kívánja tulajdonképpen kívánatosként, dicséretesként, panegirikusz tárgyaként jelenik meg benne (innen a rendkívül találó cím is), egy pillanatra sem tévesztheti meg az olvasót: a Balgaság istennőjének öndicsérete, a szerző himnikus lelkendezései természetesen retorikai formulák, amelyek az ellentét erejénél fogva csak még jobban elmélyítik a szatírát, a néha szinte elviselhetetlenül kegyetlen iróniát. Különös kettőssége a műnek, hogy jóllehet alapmondandóját illetően mélységesen keserű alkotás, jószerével az egész emberi világ alapjaként, ontológiai-antropológiai fundamentumaként mutatja be az ostobaságot, tehetetlenséget, butaságot, szóval, a talán nem túl szerencsés magyar szóval Balgaságot, addig a mű maga mégis felemelő csaknem derűs hatású.

Része van ebben a felülemelkedés kitűnően megérzékített folyamatának, a ráismerés fölényének is, de abból is származhat, hogy Erasmus - minden ellenkező látszat ellenére - mégis bízni látszik a Balgaság egyeduralmának eltűntében, az emberi szellem "szabadságharcában". De e fölényt, e derűt, e bizakodást sugallja-erősíti az olvasóban a mű irodalmi megformáltsága is. Parányi részekből (A Balgaság megjelenik, A Balgaságon tüstént meglátszik, hogy kicsoda, A Balgaság szülei, Balgaság az élet fűszere, A Balgaság édestestvérének, Magamatszeretemkének szerepe stb.) áll, ám e parányi novellákba nemcsak az alapvető jellemzések, önbemutató és magyarázó-kommentáló tirádák "férnek bele", de a 16. század elejének mérhetetlen mennyiségű emberi-történelmi adaléka is. Kis képek a gazdagok és szegények életéből, életformájáról, szokásairól, vélekedéseiről, mindennapjairól és nagy kalandjairól, egymás közti érintkezéseiről és harcairól. Valóságos kis világenciklopédia színezi, hitelesíti, alapozza meg a főszólamot.
- A világirodalom vitathatatlan, klasszikus remeke Erasmus műve.

beszélgetések - részlet
Igazság és hamisság

TPHILETYMUS
Honnan szeded azt a sok hazugságot?

PSEUDOCHEUS
Honnan kerül elő a pók hálója?

PHILETYMUS
Tehát nem szerzett tudományod ez, hanem veled született.

PSEUDOCHEUS
Természetemnél fogva van rá hajlamom: a tudomány és a gyakorlat növelte képességemet.

PHILETYMUS
Nem szégyelled?

PSEUDOCHEUS
Éppoly kevéssé, mint a kakukk a maga szavát.

PHILETYMUS
Neked azonban van rá módod, hogy szavadat megváltoztasd, és az embernek azért van nyelve, hogy igazat mondjon.

PSEUDOCHEUS
Inkább, hogy hasznosat. Az igazmondás bizony nem mindig válik hasznára az embernek.

PHILETYMUS
Éppen úgy hasznos néha, ha valakinek enyves a keze. S a közmondás azt bizonyítja, hogy ez a bűn rokon a tieddel.

PSEUDOCHEUS
Mindkét bűnt köztiszteletben álló nagyságok védelmezik: a hazugságot Ulixes, akit Homerus énekelt meg, a lopást meg éppen egy isten, Mercurius, ha hihetünk a költőknek.

PHILETYMUS
Akkor miért szidja az egész világ a hazudozókat, és miért akasztják fel a tolvajokat?

PSEUDOCHEUS
Nem azért, mert hazudnak vagy lopnak, hanem mivel ügyetlenül hazudnak és lopnak, vagy mert nincs megfelelő gyakorlatuk, vagy mert szakértelmük nem kielégítő.

PHILETYMUS
Van-e olyan író, aki a hazudozás tudományára tanít?

PSEUDOCHEUS
Ennek a tudománynak jórészt a ti rétoraitok a mesterei.

PHILETYMUS
Ők az ékesszólásra tanítanak.

PSEUDOCHEUS
Igaz. De az ékesszólás jórészt abból áll: ügyesen hazudni.

PHILETYMUS
Mit értesz azon: ügyesen hazudni?

PSEUDOCHEUS
Határozzam meg?

PHILETYMUS
Kérlek!

PSEUDOCHEUS
Azt jelenti: úgy hazudni, hogy hasznára legyen az embernek, és ne kapják rajta.

PHILETYMUS
De nap nap után sokakat rajtakapnak.

PSEUDOCHEUS
Azok nem tökéletesen képzett mesterek.

PHILETYMUS
Hát te az vagy?

PSEUDOCHEUS
Úgyszólván az.

PHILETYMUS
Próbáld meg, rá tudsz-e engem szedni!

PSEUDOCHEUS
Téged is, legkedvesebb uram, ha kedvem tartja.

PHILETYMUS
Hazudjál hát nekem valamit!

PSEUDOCHEUS
Már hazudtam is. Nem vetted észre?

PHILETYMUS
Nem.

PSEUDOCHEUS
Akkor most jól figyelj. Már kezdek is hazudni.

PHILETYMUS
Figyelek. Mondj valamit!

PSEUDOCHEUS
Másodszor is hazudtam, anélkül, hogy észrevetted volna.

PHILETYMUS
Én bizony mind ez idáig semmi hazugságot nem hallottam.

PSEUDOCHEUS
Hallottál volna, ha értenél ehhez a tudományhoz.

PHILETYMUS
Világosíts fel.

PSEUDOCHEUS
Az imént legkedvesebb uramnak szólítottalak. Hát nem szemenszedett hazugság ez, amikor még kedves sem vagy! Meg aztán, ha kedves volnál is, akkor sem szólíthatnálak legkedvesebbnek, minthogy igen nagy számban akadnak, akik nálad kedvesebbek.

PHILETYMUS
Most bizony rászedtél.

PSEUDOCHEUS
Erőltesd meg hát az agyadat, megtalálod-e a második hazugságomat!

PHILETYMUS
Nem jövök rá.

PSEUDOCHEUS
Hiába keresem éleselméjűségedet, amelynek egyébként tanújelét szoktad adni.

PHILETYMUS
Elismerem: vezess rá.

PSEUDOCHEUS
Amikor azt mondtam: "Már kezdek is hazudni", nemde hatalmasat hazudtam, hiszen hosszú évek óta egyebet sem teszek, csak hazudom, másfelől röviddel azelőtt, hogy ezt mondtam, ugyancsak hazudtam.

PHILETYMUS
Csodálatos bűvészkedés.

PSEUDOCHEUS
Legalább most, miután felvilágosítottalak, hegyezd füled, hogy észrevedd, ha hazudom.

PHILETYMUS
Hegyezem a fülem: mondd.

PSEUDOCHEUS
Már meg is történt. Te pedig elismételted a hazugságot.

PHILETYMUS
Most meg fogsz győzni, hogy nincs sem szemem, sem fülem.

PSEUDOCHEUS
Minthogy az ember nem tudja mozgatni a fülét, ennélfogva nem hegyezheti, és nem lógathatja, ilyenformán rászedtelek, mondván, hogy hegyezd a füled.

PHILETYMUS
Ilyen hazugságokkal tele van minden ember élete.

PSEUDOCHEUS
Nemcsak ilyenekkel, kedvesem. Ez csak játék. Vannak azonban hazugságok, amelyek hoznak is valamit a konyhára.

PHILETYMUS
Undorítóbb hazugsággal vagyont szerezni, mint a latrina szennyéből.

PSEUDOCHEUS
Lehet, de csak azoknak, akik nem értenek a hazudozás tudományához.

PHILETYMUS
Miben áll hát ez a te tudományod?

PSEUDOCHEUS
Nem méltányos dolog, hogy ingyen tanítsalak. Fizess, és akkor meghallod.

PHILETYMUS
Nem adok pénzt ilyen rossz hírű tudományért.

PSEUDOCHEUS
Te talán elajándékozod a birtokodat?

PHILETYMUS
Olyan ostoba nem vagyok.

PSEUDOCHEUS
Én pedig a magam tudományával biztosabb nyereségre teszek szert, mint te a birtokodból.

PHILETYMUS
Tartsd meg a tudományodat. De azért mondj egy példát, hadd lássam, nem üres fecsegés, amit beszélsz.

PSEUDOCHEUS
Íme, egy példa. Sok ember legkülönbözőbb ügyeiben van benne a kezem: adok-veszek, kezességet vállalok, kölcsönt adok és kapok, letéteket veszek át megőrzésre.

PHILETYMUS
Azután?

PSEUDOCHEUS
Különösen olyanokra vadászom, akik nem egykönnyen kapnak rajta.

PHILETYMUS
Kikre?

PSEUDOCHEUS
Ostobákra, feledékenyekre, meggondolatlanokra, akik nagyon messze vannak, és akik meghaltak.

PHILETYMUS
Az bizonyos, hogy a halottak senkit sem tudnak megcáfolni.

PSEUDOCHEUS
Ha valakinek hitelbe adok el valamit, pontosan feljegyzem a számlakönyvembe.

PHILETYMUS
És azután?

PSEUDOCHEUS
Amikor a fizetés esedékessé válik, több árut számítok fel a vevőnek, mint amennyit kapott. Ha meggondolatlan vagy feledékeny, biztos a hasznom.

PHILETYMUS
És ha rajtakap?

PSEUDOCHEUS
Hozom a számlakönyvem.

PHILETYMUS
És ha az illető meggyőz arról, hogy nem kapta meg, amit rovására írtál?

PSEUDOCHEUS
Tiltakozom, amennyire lehetséges, ebben a tudományban ugyanis a szégyenlősség egyáltalán nem hasznos. Ha minden kötél szakad, kitalálok valamit.

PHILETYMUS
Ha teljesen nyilvánvaló, hogy rajtacsíptek?

PSEUDOCHEUS
Mi sem könnyebb: a szolgám tévedett, vagy cserbenhagyott az emlékezetem. Ravasz dolog még: több számlát összekapcsolni: így könnyebb csalni. Példának okáért: egyes tételeket törlők, mert kiegyenlítették, másokért még semmit sem fizettek. Mindezt a következő lapokon úgy összekeverem, hogy a végén semmit sem törlök. Amikor elszámolunk, vitára kerül sor, többnyire én kerekedem felül, még ha hamis eskü árán is. Azután ez is jó fogás: olyannal kezdek elszámolni, aki éppen utazás előtt áll, és ezért erre nem készült fel. Én azonban mindig résen vagyok. Elhelyeznek nálam valamit, én elteszem, és nem továbbítom. Hosszú idő telik bele, mire az illető tudomást szerez róla, akinek küldték. Végül, ha már nem lehet tagadni, azt mondom, elveszítettem, vagy erősen állítom, hogy elküldtem, amit nem tettem, s a kocsisokra hárítom a felelősséget. Ha végül is nem tudom elkerülni, hogy visszaadjam, akkor kevesebbet adok vissza.

PHILETYMUS
Igazán szép tudomány!

PSEUDOCHEUS
Néha ugyanazon a címen kétszer kapok pénzt, ha jól megy: egyszer otthon, egyszer ott, ahová utazom. Én mindenütt ott vagyok. Eközben idő múltával feledésbe merül a dolog, a számlák összekeverednek, valaki meghal vagy hosszú útra indul. És ha végképpen mellétaláltam, legalább közben használtam az idegen pénzt. Egyeseket látszólagos nagylelkűségemmel hálózok be, hogy hazugságaimat fedezzék, de mindig más rovására: a magaméból egy fillért sem adnék, még a tulajdon anyámnak sem. Bár egyenként jelentéktelennek tűnik a haszon, de a sok kicsiből tekintélyes halom lesz, mert, amint már mondtam, sok ember ügyeiben van benne a kezem. Sok fortélya van továbbá annak, hogy rajta ne kapjanak. De a legjobb az: megkaparintom mindenkinek a levelét, akiét csak tudom, kinyitom és elolvasom. Ha azt gyanítom, károm lesz belőle, elrejtem, s ha visszaadom is, akkor adom vissza, amikor nekem tetszik. Azután egymástól igen messze lakó emberek között hazugságaimmal ellenségeskedést idézek elő.

PHILETYMUS
Mi hasznod ebből?

PSEUDOCHEUS
Ez két szempontból is hasznos. Először: ha nem sikerül valami, amit másnak a nevében megígértem, sőt már sápot is kaptam rá (légből kapott üzleteket ugyanis szintén nagy áron fizettetek meg magamnak), azt hazudom: ezen vagy azon múlott, hogy füstbe ment.

PHILETYMUS
És ha az illető tagadja?

PSEUDOCHEUS
Az messze van, mondjuk Bázelban. Én meg Angliában tettem ígéretet. Erre az történik, hogy kettejük között vita támad, egyikük sem hisz a másiknak, ha engem okol. Íme, egy példa tudományomra!

PHILETYMUS
Mi, egyszerű emberek, akik nevükön szoktuk nevezni a dolgokat, lopásnak hívjuk ezt a te tudományodat.

PSEUDOCHEUS
Ó, milyen járatlan vagy a jogi formulákban! Hát lehet lopás címén eljárást indítani az ellen, aki sikkasztott, esküvel tagadja le a kapott kölcsönt, vagy más fortéllyal szélhámoskodik?

PHILETYMUS
Így kellene lennie.

PSEUDOCHEUS
Láthatod, milyen előrelátók ennek a tudománynak a mesterei. Több haszon van ezekből az üzletekből, mint a lopásból, vagy legalább ugyanannyi; a kockázat meg kisebb.

PHILETYMUS
Az ördög vigyen el fortélyaiddal és hazugságaiddal együtt. Nem mondhatom neked ugyanis: Isten veled.

PSEUDOCHEUS
Te csak zsörtölődj, és maradj meg a szegénységgel járó igazmondás mellett. Én eközben Ulixes és Mercurius védelme alatt tolvajlásból és hazudozásból kellemesen fogok élni.