AZ APÁCA

Diderot a filozófiában találta meg igazi hivatását. Ez a műve azonban "szabályos" regény, melyben egy kolostorba kényszerített lány tragédiáját írta meg. A kor divatja szerint ez is levélregény, melyben Suzanne Simonin, akit szülei, akarata ellenére, apácanövendéknek adtak, pártfogójának, de Croismare márkinak beszámol a kolostorbeli életről és szenvedéseiről. A főalak: a döntésképtelenségre kárhoztatott leány rajza mellett a kisregény igazi, máig érvényes értéke az apácakolostor fülledt, lefojtott vágyakkal és szenvedélyekkel telített légkörének ábrázolása. Különösen emlékezetes Krisztina nővér, Therése, a fiatal apáca és a főhősnő között kialakult szokatlan szerelmi háromszög finom pszichológiai megjelenítése. A mű a francia próza maradandó alkotása.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetője

Enciklopédia (Részlet az Enciklopédiából, 1751-1772)

Egy enciklopédia célja valójában az, hogy összegyűjtse az egész földön elszórt ismereteket; hogy általános rendszerüket bemutassa kortársainknak és átadja az utánunk következőknek, nehogy az elmúlt századok munkássága hiábavaló fáradozássá váljék a rákövetkező századokban; hogy unokáink tanultabbak lévén egyben erényesebbekké és boldogabbakká legyenek, mi pedig úgy halhassunk meg, mint akik nagy szolgálatokat tettek az emberi nemnek...

Fordította: Komoly Péter

Társadalmi ember (Részlet az Enciklopédiából)

Igazi kincs csak kettő van, az ember és a föld. Az ember mit sem ér a föld nélkül és a föld mit sem ér ember nélkül. (...)
Az emberek foglalkozása csak akkor jó, ha a haszon a bérek költségein túl terjed. Egy nemzetnek a gazdagsága a nemzeti munka összegének terméke a bér kiadásain felül.

Fordította: Győry János

Rameau unokaöccse (Részlet, 1761)

... mert senki se lehet olyan rosszkedvű, még egy csinos fiatal nő se, ha pattanással ébred az orrán, mint egy olyan alkotó, aki fél, hogy túléli a dicsőségét...

Fordította: Bóka László