Vagyonos nemesi családból származott. Nyolc évesen a jezsuiták egyik iskolájába kerül. Onnan 1612-ben Párizsba megy és Mersenne-től matematikát tanul. 1617-ben katonának áll be a holland Orániai Móric herceg hadseregébe, azután szolgált a bajor hadseregben is. Harcolt a fehérhegyi ütközetben, ahol a katolikus liga leverte a protestáns cseh rendeket. Végül részt vett Richelieu alatt La Rochelle ostromában. Katonáskodása során sok országban megfordul, köztük hazánkban is. Érsekújvár ostromakor szemtanúja vezére halálának. Egy időre elmegy a kedve a katonáskodástól és visszatér Párizsba. 1629-ben Hollandiában telepedik le és ott él 20 évig. Nem nősül meg, idejét egy általános megismerési módszer keresésének szenteli. A skolasztika ellenfeleként hisz az értelmi megismerésben. Erre utal híres mondása: "Gondolkodom, tehát vagyok." A tudományok és a matematika iránti érdeklődését iskolatársa Marin Mersenne tartotta ébren, aki maga is matematikus volt, elsősorban számelmélettel foglakozott. Descartes a racionalizmust hirdette. Mindenféle ismeret helyességében kételkedett. "Semmit ne fogadjunk el igaznak, aminek igaz voltát tisztán és világosan fel nem ismertük".
Nem kevesebbet, mint új filozófiai rendszert akart alkotni, úgy, hogy megkeresi az igazságok kutatására legalkalmasabb deduktív matematikai módszert. Ennek érdekében a legkülönfélébb tudományokkal is foglalkozott. 1637-ben jelenik meg az Értekezés a módszerről című fő műve, amelyben a természetkutatás általános módszereit dolgozza ki. A koordinátamódszert a mű Geometria című függeléke tartalmazza. Filozófiájának sok hívet szerzett, és ezért sem a francia egyház, sem a hollandiai protestáns egyház nem nézte jó szemmel. 1647-ben Krisztina svéd királynő levelet írt Descartes-nak, hogy megtudja tőle, mi a legfőbb jó. Descartes válasza ("Hogy erényesek legyünk.") és későbbi levelei olyan hatással voltak a svéd királynőre, hogy meghívta Svédországba. Descartes 1649-ben elfogadta a meghívását és Svédországba ment, az akadémia megszervezésére. Gyenge szervezete azonban nem bírja az északi klímát és 1650 elején tüdőgyulladásban meghal. Halála után 17 évvel holttestét visszaviszik Párizsba és a Pantheonban temetik el.

Munkásságáról:
Arisztotelész nyomán Descartes is megpróbálkozott a matematikai logika megteremtésével, de kezdeti próbálkozásai nem jártak sikerrel. Descartes a geometria problémák megoldásához gyakran alkalmazott algebrai módszereket. Az 1637-ben megjelent Értekezések a módszerről című könyvének függeléke a Geometria, amely lendületet adott az analitikus geometria fejlődésének. Műveiben azonban még nem szerepel a koordináta rendszer, amely ma az ő nevét viseli. Ő még csak egyetlen tengellyel dolgozott, és ezen sem vette figyelembe a negatív számokat, bár már számolt is velük, de "hamis" számoknak nevezte őket. Igen fontos lépés volt a változó fogalmának a használata, amellyel a függvénytan fejlődését segítette elő. A szakaszok közötti alapműveleteket úgy igyekezett definiálni, hogy az eredmény ismét szakasz legyen. Azért, hogy két szakasz szorzata és hányadosa is szakasz legyen, bevezette az egységszakasz fogalmát és a negyedik arányos szerkesztését. (Párhuzamos szelők tétele.) Descartes volt, aki elkezdte a hatványkitevők használatát, és aa helyett a2-t írt, és ő már ismerte a testekre (poliéderekre) vonatkozó un. Euler tételt, amit Euler tőle függetlenül újra felfedezett. Ő fedezte fel a (9363584 ; 9437056) barátságos számpárt. A halmazok direkt szorzata is Descartes nevét őrzi.

Forrás: Barangolás a stílusok világában