Csü Jüan a kínai költészet atyja, első név szerint ismert nagy költője, talán legnagyobbja, Száműzetés (Li szao) című elégiája pedig a legfontosabb kínai költemények egyike. Csü Jüan (másképpen Csü Ping) a ma elfogadott nézet szerint i.e. 340-ben született és i.e. 278-ban halt meg, hatvankét éves korában. Életéről keveset tudunk, de annyit bizonyosan, hogy a dél-kínai Csu fejedelemség
uralkodói családjából származott, egy ideig magas udvari tisztséget töltött be, de politikai ellenfelei megrágalmazták és a király száműzte. A hagyomány szerint hazája romlása feletti elkeseredésében öngyilkos lett, a Lo-folyóba vetette magát. Megrágalmaztatása és száműzetése nem tekinthető véletlennek, politikai törekvéseinek kudarca tetőződött be vele, ezért is válhatott nagy, közösségi problémákkal vívódó költészetének fő ihletőjévé és témájává. A költő korában a kínai történelem napirendjén a fejedelemségek szétaprózottságának felszámolása, az egységes kínai állam megteremtése volt. A hegemóniára két fejedelemség látszott a legesélyesebbnek, az egyik az északnyugati fekvésű Csin, a másik a déli Csu. Csü Jüan azért küzdött, hogy a fejedelemségek egyesítését hazája, Csu végezze el; ehhez azonban reformok kellettek volna az arisztokrácia ellen, így aztán szükségképpen szembekerült hazája udvari arisztokráciájával. Ezért rágalmazták meg, ezért száműzették, s tehetetlenül kellett néznie, hogyan rohan hazája a pusztulás felé, míg Csin – ahol a reformok már korábban sikerrel jártak – egymás után hódítja meg a fejedelemségeket. Csu a hegemóniáért vívott küzdelmet végül is elvesztette, az egységes kínai államot Csin teremtette meg. Ám alig tízegynéhány év alatt bebizonyosodik, hogy a kínai társadalom patriarkális béklyóit Csin sem tudta teljesen szétszakítani, és a Csin-ház uralmát követő Han-dinasztia korában – amikor Csü Jüant és iskoláját felfedezik s hatásuk kibontakozik – kiegyezésre kerül sor a régi és az új arisztokrácia között, s az ókori kínai társadalom és állam megmarad a fél-patriarkális despotizmus formáiban. A Csu-beli reformtörekvések kudarca ilyenformán első és különösen kiélezett esete a kínai társadalom később annyiszor ismétlődő megtorpanásainak, a kínai költészet számára pedig az első alkalom arra, hogy a gondolkodó fő megértse és a költő átélje: a kínai társadalom fejlődését a patriarkális bürokratizmusba merevedett őstársadalmi csökevények akasztják meg, teszik felemássá. Ennek a problémának művészi megragadásával lesz Csü Jüan a klasszikus kínai irodalom legnagyobb költőjévé, s így lesz az általa teremtett műfaj, az elégia a régi kínai költészet középponti műfajává. Csü Jün fő műve, a Száműzetés éppen ennek a problematikának kifejezése és amennyire ez sikerülhet, ábrázolása is. A költemény a költő születésének és fiatalságának elbeszélésével indul, de ez az elbeszélő lendület igen hamar megtörik, reflexióba és lírába csap át. Töredezetten, lírává szaggatottan mondja el Csü Jüan hajthatatlan hűségét, megrágalmaztatását, elűzetését. A mű első része a stílusrealizmus eszközeivel önti versbe a költő földi bajait, magányosságát az elaljasodott korban, töretlen erényét és hűségét a királyhoz, aki egyedül tudná – s mégsem tudja – vállalni a történelmi feladatot: megrendszabályozni a patriarchális arisztokráciát, "jó kormányzást" teremteni. A "jó kormányzás" eszménye a konfuciánus filozófiából való, mégis: Csü Jüannak nem sok köze van kora patriarchális ideológiájához, amely már csak az arisztokrácia élősdiségének leplezésére való. Kétségtelen azonban, hogy gondolatvilága a konfucianizmusból nő ki, miként abból nő ki ugyanebben az időben Csin fejedelemségben a kor leghaladóbb filozófiája, a patriarchális viszonyokkal az emberi törvényeket szembeállító ún. legizmus is.

Csü Jüan a múltból nem a rokoni kapcsolatok, hanem az erőskezű kormányzás hagyományos példáit emeli ki, vagy éppen az alacsony sorból főemberré emeltekét – mindkettőre sokat hivatkoznak a legista filozófusok is, hiszen ezek a hagyományos példák az aktuális történelmi feladat megoldását segíthetik. A költemény első részének művészi hatását a költő büszke, férfias fájdalma alapozza meg, amelyet méltatlan elűzetése és tétlenségre kárhoztatása felett érez. A minden idegszálával politikus költő nem viselheti el a kényszerű tétlenséget; kocsijába fogja tehát a népi mitológia főnixeit és sárkányait, s nagy utazásnak indul a fantázia szárnyain, hogy meglelje igazát, feleségül vegye "a hölgyet", megértő társra találjon. A sámán-varázslás hatalma segíti, nagy lendülettel az égre száll, de az Ég Kapusa nem ereszti be, s ő egyszerre visszahuppan a földre. Mégis: beutazza a mitológia szent helyeit; mesés madarakat kér fel, hogy egy-egy istennőhöz közvetítői legyenek, de a leánykérés csak nem sikerül, megértő társat, eszményi királyt csak nem talál. Ekkor aztán Ling-fenhez, a szent sámánhoz fordul jóslatért, aki azt tanácsolja neki, utazza be a "kilenc tartományt", azaz a kínai fejedelemségeket, s hűsége valamelyikben biztosan párjára lel. A sámánok fejedelme megerősíti Ling-fen tanácsát, és Csü Jüan befogja sárkányait, felröppen az Égre, segíti a népi mitológia minden mesés hatalma, ám egyszerre csak szülőfalujára esik pillantása, s nem tud tovább menni, hazájától el nem szakadhat. Útján jó néhányszor megkísértette az idill: hogy megtalálja "a hölgyet"; megkísértette a menekülés vágya: akár az Égbe, akár más fejedelemségbe futhatna hazája problémái elől – de ő sohasem enged, vállalja sorsát, még a tétlenségre kárhoztatást is. A tehetetlenséggel azonban soha meg nem békél: a költemény végén úgy érezzük, kezdődik minden elölről, a költő ezután is új meg új utakat próbál, ahogy eddig tette. A Száműzetés az eszmény sóvárgásának, szakadatlan és mindig eredménytelen megvalósítási kísérletének elégiája. Az eszmény megvalósításáért a költő új meg új lendületet vesz, de minden lendület megtorpan és aláhanyatlik, az epika mindig a lírába hull vissza. Ez a két mozzanat a mű kompozíciójának lényege, ez teszi két fő részből állóvá, ez teszi kétmozzanatossá minden egyes epizódját, sőt ez hat ki egészen a verselés módjáig: a Csü Jüan teremtette vers ritmusa ugyanis éppen olyan megtörtséget, kétmozzanatosságot mutat, mint a szanszkrit vagy a görög és római elégia ritmusa. A régi Kínában a haladás erői később is sokszor maradtak alul az őstársadalmi csökevényekkel vívott küzdelmükben: Csü Jüan tehát a legkínaibb és legfontosabb társadalmi problémával vívódik. S ezt mindig jó érezte meg a kínai nép, amely Csü Jüanban legnagyobb költőjét tiszteli azóta is, a Száműzetést pedig költészete egyik alapvető művének tekinti.

Forrás: Terebess Ázsia E-Tár