|
kutyaszív A kisregény a húszas évek közepéről való, kulcsfigurája s egyben főhőse egy nagy kísérletező, Preobrazsenszkij professzor, a szervátültetések mestere, aki egy kutyába emberi szerveket ültet át. A természet öntörvényű világába való beavatkozás azonban képtelen és hajmeresztő bonyodalmakat szül, amelyek allegorikusan ama 1917-ben kezdődött történelmi "kísérlet" lehetséges - s azóta sajnos be is következett - veszedelmeire figyelmeztetnek, amelyekre az író a húszas évek elejétől látnoki erővel előre felhívta a figyelmet. Az embertelenség és az ostobaság elleni tiltakozás a végkicsengése a kisregény briliánsan megírt, szatirikus példázatának, melynek néhány kulcsmondata érdemes a felidézésre: "Terrorral semmit sem lehet elérni egy élőlénynél, bármilyen fokán is álljon a fejlődésnek. Ezt mindig is mondtam, mondom most is és fogom is mondani. Ezek hiába gondolják azt, hogy a terror segít rajtunk. Nem, kérem, nem segít, bármilyen terror legyen is az: fehér, vörös, vagy akár barna! A terror teljesen megbénítja az idegrendszert." Forrás: Legazi Ilona könyvismertetője
színházi regény Bulgakov regénye a nyomorgó, egyetlen regényéből szinte álomban színdarabot író, kissé neurotikus polgár hányattatásairól szól, először az irodalmárok, a folyóirat-szerkesztők, majd - és erről szól a regény - a Független Színház rendezői, színészei, személyzete körében. Tulajdonképpen életrajzi mű, ha úgy tetszik, kulcsregény: az író maga Bulgakov, a színház a század egyik legjelentősebb színháza, a Moszkvai Művész Színház, a véres-kegyetlenül kigúnyolt, nevetségessé tett két igazgató, a világ színháztörténetének legjobbjai közé tartozó Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko, a többi szereplők is rendre azonosíthatók. Bulgakov hat évig dolgozott a Művész Színház segédrendezőjeként, a regényben szereplő drámája - amelyet csak halála után mutattak be - hasonló kálvárián ment át, mint amilyent a regény bemutat, de persze a mű éppen nemcsak valóban megtörtént eseményekről tudósít, lényege pedig egy nagyon is bonyolult, többszörösen összetett szellemi élmény megragadása és visszaadása. Azé az élményé, amely a magányos, zseniális író és az irodalmi élet, kivált pedig a színházi világ ütközésének átéléséből fakad. Az egész összeütközés átkerül a komédia, a humor, a szatíra, a farsz hangnemébe, de persze ettől és innen nyeri végtelenül megható szívhangjait, éteri líráját is. Forrás: Legazi Ilona könyvismertetője
A mester és margarita részlet
- Sajnos, nem tudom megmutatni - válaszolta a Mester. - Elégettem
a kéziratot. Fordította: Szőllősy Klára ismertető
Bulgakov főműve, A Mester és Margarita jóval szerzőjének halála
után, 1966-67-ben jelent meg először egy szovjet folyóiratban. Sikere páratlan,
szinte tüneményes volt: nemcsak a Szovjetunióban követték egymást sűrű
egymásutánban a kiadások, de alig egy évtized alatt világhírűvé vált a regény és
ma már biztonsággal állítható, hogy a világirodalom legjobb alkotásai,
remekművei közé tartozik. Különös módon, jóllehet Bulgakov éppen nem igyekezett
az olvasó kedvében járni, nemcsak az irodalom vájt fülű értői; de a szélesebb
közönség is mohón olvasta, egyszerre volt esztétikai csemege, tudós
értelmezések, interpretációk tárgya és népszerű bestseller. Forrás: Legazi Ilona könyvismertetője |
