ismertetők Pearl S. Buck műveiről

AZ UTOLSÓ KÍNAI CSÁSZÁRNÉ

A lebilincselő regény hiteles portrét fest az utolsó kínai anyacsászárnéról. Az erőskezű és sokszor könyörtelen császárné, Ce-hszi Kína egyik legnyugtalanabb korszakában, a 19. század második felében irányította az országot. A császári udvarban sokan gyűlölték és rettegtek tőle, a nép azonban rajongott érte. A gyönyörű mandzsu lány tizenhét éves korában került a Tiltott Városba, a Császári Palotába, és az uralkodó kedvenc ágyasa lett. Ám sorsa másképp alakul, mint a többi császári ágyasé. Fiú örököst szült, így császárné lett belőle. Rendkívüli szépségének, éles eszének és kitartásának köszönhetően már huszonnyolc éves korában magához ragadta az ország irányítását, s azt haláláig nem engedte ki a kezéből.

Az édes anyaföld

- Nem adom el a földet! - süvítette oda nekik. - Inkább lépésről lépésre felásom, és azzal etetem meg a gyermekeimet, s ha meghalnak, odatemetem őket és öreg apámat is, a feleségemet is és magamat is! A földből születtünk, a földben fogunk feküdni, de a miénk marad!

Kiváló hely- és életismeretről tanúskodik Az édes anyaföld című regénye, amelyért 1938-ban Nobel-díjat kapott. Egy parasztcsalád történetét mondja el, ahogy két generáción át a semmiből küzdi fel magát módos gazdává, az európai ember számára embertelen kínai körülmények között. A regény központi figurája a rabszolgalányból lett anya, aki egykori urának lett a felesége, a család megalapítója, támasza, biztos pontja. Ez a csodálatos nőalak egyszerre gyengéd és erős, esendő és szigorú erkölcsű, családot összetartó végtelen erőforrás, akár az édes anyaföld, amelynek legfőbb parancsa, hogy nem szabad elhagyni, nem szabad eladni, az utolsó leheletig ragaszkodni kell hozzá. 

Sárkányok ivadéka

Aki szereti a történelmi témájú regényeket, annak melegen ajánlom Pearl S. Buck tollából a Sárkányok ivadékát. Túl azon, hogy a rejtélyes Kínát próbálja közelebb hozni az olvasóhoz, kitűnő, nem szentimentális jellemábrázolást kapunk arról, hogy a háború mit tesz az emberi lelkekkel.

Egy békés falucskában élő paraszt család sorsát követi a történet. Az időpont nem tisztázott, de nem is érdekes, mert mondanivalója örökérvényű. A japánok megtámadják Kínát, a háború összes kegyetlensége rázúdul az emberekre, aztán a csapásokat lehet emelt fővel, vagy gerinc nélkül, jól vagy rosszul viselni. Mi történik azzal az emberrel, aki a házi szárnyas levágását sem bírja végignézni, ugyanakkor a családja, a megélhetést jelentő földje megvédéséért mégis fegyvert ragad. Az egyik legmegkapóbb jelenet az, amikor a rizsföldek felett megjelentek a japán bombázók, amikről a parasztok még sosem hallottak, nem tudták, hogy azok jót vagy rosszat jelentenek, ezért gyermeki kíváncsisággal lesték a repülő hajókat az égen. Aztán egyszer az egyik bomba az ültetvényen egy hatalmas tölcsért robbantott ki. Az odafutó gazda boldog volt, mert mindig is tavat szeretett volna a telkén, és azt hitte többi társával együtt, hogy jótékonyságból tették az idegenek, neki most már nem kell ásni.

Keleti szél, nyugati szél

Az édes anyaföld Nobel-díjas írónőjének ez a regénye is Kínában játszódik. Az előkelő családból származó Kuj-lant a keleti szokásoknak megfelelően szülei már csecsemőkorában eljegyezték. Esküvőjén, tizenhét esztendős korában látja meg először férjét. Ekkor még nem sejti, hogy a felvilágosodott, modern szellemű Nyugaton tanult orvostól világok választják el. A szép, törékeny fiatalasszony azonban nagyon szereti férjét, s van ereje hozzá, hogy legyőzve szigorúan hagyományos neveltetését, megtartsa férjét, s ezzel együtt utat nyisson lelkében és életmódjában egyaránt a modern világ merész kihívásainak.