Dantéhoz és Petrarcához hasonlóan firenzei származású volt. Apja, mint egy firenzei bankház utazó ügynöke Párizsban ismerkedett meg egy vagyontalan francia özveggyel, s tőle született a későbbi író - törvénytelen gyermekként - valószínűleg már Firenzében. Boccaccio Nápolyban tanult, s közben egy gazdag kereskedő feleségének szeretője lett, de Fiametta - így nevezte kedvesét írásaiban - hamar elhagyta. Jó barátja volt a nála alig idősebb Petrarcának. Erre bensőséges levelezésük derít fényt. 1373-ban Firenze városa felkérte, hogy tartson előadást Dante Comédiájáról, de betegsége miatt csak néhányat tudott megtartani. A Dante-kutatás szempontjából nagy jelentőségű az általa írt Dante-életrajz. Ő fedezte fel a kitűnő latin történetíró, Tacitus műveit. Petrarcához hasonlóan saját korában őt is latin nyelvű művei tették ismerté Itália szerte, de az utókor inkább híres novella gyűjteménye, a Dekameron miatt ismeri.

A Dekameron (1348 - 1353) 100 novellát tartalmazó gyűjtemény. Az olasz novella szó újdonságot jelent, érdekes hírt különös történetet mesél el. A novella szerves része a fordulópont és a csattanó. Boccaccio novelláit keretbe foglalta. A művek között hosszabb-rövidebb összekötő szöveg található. A Dekameron kerete a következő: az 1348-as pestisjárvány alatt hét ifjú hölgy és három fiatalember úgy határoz, hogy a járványhalál elől egy hegyvidéki villába menekülnek. Tíz nap alatt a tíz résztvevő mindegyike elmond egy-egy novellát az aznapra megválasztott király, illetve királynő utasítása szerint. A naponta elmondott 10-10 novella egy előre meghatározott téma köré csoportosult.