|
Ó, MIÉRT SZÜLETTEM
Ó, miért születtem ennyire másnak?
Miért, hogy egyetlen rokont ne lássak?
Az én szemem tűz, az én szavam méreg;
Hát hallgatok, tétlen és társtalan élek.
Versemre gyalázat, Képeimre átok,
Csitulj, gyűlölt kedvem! magamra kiáltok,
Tollam és irónom meddig szégyenít még?
Temetkezz, Tehetség, s pusztulj vele, Hírnév!
Vagy túl sok, vagy semmi, ami rám még várhat:
Sikerért irigység, Tűrésért utálat.
Fordította: Gergely Ágnes
az angyal
Az Angyal - születésem elnöke -
Így szólt: "Kéj- s kedvből gyúrt lényecske, te,
Menj, szeress, Földi Hívság ne vonzzon sose."
Fordította: Tellér Gyula
a csecsemő bánata
Apám sírt, anyám jajgatott,
S hipp-hopp, e zord földön vagyok,
Pőre kisded, vinnyogó,
Mint egy ködbe bujt manó.
Apám karján csápolok,
A pólyáimmal harcolok,
De hiába fáradok,
Hát anyám mellén duzzogok.
Fordította: Szabó Magda
az elveszett kislány
`Majd egykor olvassák:
- E lap kínos igazság! -
Megtudják - mily embertelen! -
Bűn volt az édes szerelem.`
*
Volt aranyidő,
Hol tél sose jő,
Hol ifjú s édes lány
Szent fény tavaszán
Meztelen örültek sugarán.
Ifjú szeretők,
Egymásra leltek ők,
Fényes kert ölén,
Hol a szentelt fény
Kinézett az éjjel függönyén.
Ott, hol kel a nap,
Füvön játszanak,
Messze a szülő,
Idegen se jő,
És a lányka bátorsága nő.
Csókban fáradók,
S újra kell a csók,
Ha az éji csend
Mélyen elmereng
És a fáradt vándor könnye reng.
A lány hazatér,
Apja bús, fehér,
Ám szelíd szava
Mint a Biblia -
Óh, hogy reszketett gyöngéd Ona!
Így szól sápadón,
Gyöngén-elhalón:
Óh a félelem!
Óh bús szerelem!
Reszketeggé teszed ősz fejem.
Fordította: Hajnal Anna
|
