A magyar felvilágosodás kezdetét 1772-től, Bessenyei György Ágis tragédiája című verses drámájának megjelenésétől számítjuk, ő a magyar felvilágosodás főalakja. Szabolcs megyében született, Bercel községben, egy hajdan nagy vagyonú, de szerény vidéki nemesekké parlagiasodott család gyermeke. Tizenkilenc éves fővel lett testőr, és harmincéves korában lép fel irodalmi vezérként. Otthon vajmi keveset tanulhatott. Ráragadt némi kis latintudás, elemi iskolás ismeretek; a protestáns hittan se hathatott rá nagyon, világéletében kineveti a vallásokat és vallásos embereket, majd hogy elnyerje az udvari könyvtárosi állást, könnyű szívvel áttér a katolikus vallásra, és egy jó humorú írásában kifigurázza az egész áttérési ceremóniát. Rendkívül jó kiállású, igen magas termetű, szép fiatalember, aki szinte emberfeletti testi erővel megáldott. A patkót egy kézzel hajlítja össze, és magasba tud emelni egy lovat. Nyilván ezért esik rá a választás, amikor a megyék két-két nemesi ifjat küldenek Bécsbe, a királynő nemesi testőrségébe. Olvas, tanul, és csakhamar írni akar, méghozzá magyarul, de éppen anyanyelvén alig képes kifejezni magát. Az írni akaró Bessenyei könnyebben fejezi ki magát németül és franciául, mint az anyanyelvén. Első humoros-filozófiai regényét németül írja, Der Amerikaner a címe, az előítéleteket, köztük a vallási előítéleteket gúnyolja benne. Jó néhány évvel később majd a fiatal Kazinczy stílusgyakorlatként fordítja magyarra Az amerikai Podoc és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése címen. Bessenyei ezzel megindult az írói úton, de nem német író akar lenni. Bessenyei drámát ír magyarul egy olyan korban, amikor nem volt magyar színház, amely előadhatta volna. A dráma hőse egy társadalomreformáló, aki belebukik a helyes cél érdekében vívott harcba. A színhely, a kor és a cselekmény, akárcsak példaképeinél: az antik világ. Az Ágis tragédiája az ókori Spártában játszódik, de a jelenre utal. Meg is értették. Noha az Ágis rossz dráma, színházi gyakorlat nélkül írt dráma. Nemes célzatú, jól elgondolt jellemekkel, de döcögő verseléssel, dadogó nyelvvel és sehogyan se mozgó cselekménnyel. Sokkal fontosabb, hogy van, mint az, hogy milyen. Bessenyei többi drámája sem sokkal jobb. Legföljebb A filozófus című vígjátékában vannak olyan mozzanatok és nyelvi megoldások, amelyek a művet alapos meghúzás után színpadképessé teszik. Hőse, Parmenio, a nagyon művelt kétbalkezes ifjú, Bessenyei önparódiája, és egyik alakja, Pontyi, a magyar parlagi nemes első - és jól kifigurázott - színpadi ábrázolása.

Költőnek is inkább úttörő, mintsem művész. Lelke, alkata szerint humorista lett volna belőle, akármit csinál, előbukkan fanyar humora. Csakhamar körülveszik, akik megértették hívó szavát. Közös antológiájuk Bessenyei György Társasága címen jelenik meg. Otthagyja a testőrséget, és a bécsi felvilágosodás főalakja, Sonnenfels mellé kerül az udvari könyvtárba. Ez időre esik nagy szerelme a francia
balett-táncosnő, Delfén iránt, aki azonban fiatalon tüdőgyulladásban meghal. Emléke újra meg újra visszatér Bessenyei írásaiban. Sohase nősült meg. A kilencvenes évektől kezdve pedig gyanús lesz a felvilágosodás. Bessenyei most már hiába ír, a cenzúra nem engedi kinyomtatni. Mérgesen odavágja könyvtárosi állását, és hazajön Magyarországra. Örökölt kis birtokára költözik a Bihar megyei Pusztakovácsiba (ma Bakonszeg). Ott éli le író-olvasó magányában élete végső két évtizedét. Vitacikkeket és ismeretterjesztő műveket ír... senkinek. Néha megpróbálja, és cenzorhoz küldi egyik-másik kéziratát. Az eredmény mindig ugyanaz - kinyomtatni tilos. Ilyenkor a visszakapott mű szélére vagy végére gúnyos kis szövegeket ír a cenzúrahivatalban ülő papokról. Elmélkedő könyvei közül életében csak egy jelent meg, a sok mindenről csevegő A holmi, amelynek tűnődései, vallomásai, vitatételei talán leghívebben mutatják írójuk emberi-írói alkatát. Ez a csevegés neki való műfaj volt, itt alkotta a legmaradandóbb irodalmi oldalakat. Későbbi elmélkedő művei - mint A törvénynek útja, a Tudós Társaság, különböző történelmi csevegései a magyar múltról, a római történelemről, keserű végső vallomása, A bihari remete - mind már csak halála után jelentek meg. 1930-ban került sor Bessenyei főművének, a Pusztakovácsiban született Tarimenes utazásának kiadására. Ez regény, igazi felvilágosodott államregény. Egy elképzelt országnak, Totposznak politikai kalandjai, s legjobbjainak törekvése az ésszerű állam és társadalom berendezésére. Egyszerre politikai vitairat és sok vidámsággal teljes, humoros történetsorozat. Emlékét emléktábla és mellszobor őrzi Sárospatakon.