On my Way, 1948 (részlet)

Gyilkos őrület dühöngött, amikor Zürichben, 1916-ban a Dada kiemelkedett az ős-mélységből. Azok az emberek, akiket nem érintett közvetlenül a szörnyű téboly, úgy viselkedtek, mintha nem értenék, mi folyik körülöttük. Eltévedt bárányként, üveges szemmel bámultak a világba. A Dada meg akarta ijeszteni, ki akarta mozdítani az emberiséget ebből a szánalmas tétlenségből. A Dada megbélyegezte a belenyugvást. Aki csak a Dada zavarba ejtő anti realizmusáról beszél, és nem vesz tudomást mély, transzcendens realizmusáról, az csak egy értéktelen töredékét ragadja meg a Dadának. A Dada nem volt bohóckodás. (Hans Arp: Dada was not a farce, 1949)

Janco kicsiny szobája mélyén, titokban egyfajta cikcakkos naturalizmusnak szentelte magát. Azért bocsátom meg neki ezt a titkos bűnt, mert egyik képén felidézte és megörökítette a Cabaret Voltaire-t. A túlzsúfolt teremben egy tarkabarka színpadon néhány fantasztikus alak ül, akik között felismerhető Tzara, Janco, Ball, Huelsenbeck, Madame Hennings és az önök alázatos szolgája. Egyik nagy boszorkányszombatunkat adjuk elő. Körülöttünk az emberek kiabálnak, nevetnek, hadonásznak. Mi erre szerelmi sóhajokkal, diszkrét csuklásokkal, versekkel válaszolunk, meg a középkori bruitistákéhoz hasonló vau-vaukkal és miaúkkal. Tzara úgy riszálja a csípőjét, mint egy keleti hastáncosnő. Janco láthatatlan hegedűn játszik, s közben a földig hajol. Madame Hennings Madonna-arccal igyekszik komoly maradni. Huelsenbeck egyre püföli a nagydobját, míg a krétafehér Ball zongorán kíséri. Ránk akasztották a megtisztelő „nihilista” jelzőt. Az általános néphülyítés irányítói mindenkinek ezt a nevet adományozták, aki nem az általuk kijelölt úton járt.
…

Drága Janco, énekled-e még azt az ördögi dalt a Hirza-Pirzán álló malomról, vad nevetéssel, cigány-fürtjeidet rázva? Nem felejtettem el a maszkokat, melyeket dada-demonstrációinkra készítettél. Ijesztőek voltak, legtöbbjük vérvörösre mázolva. Kartonból, papírból, lószőrből, drótból, rongyból készítetted ábrándos embrióidat, leszbikus szardíniáidat, extatikus egereidet. 1917-ben Janco festett néhány absztrakt képet, amelyek jelentősége azóta is egyre nő. Szenvedélyes ember volt, mélyen hitt a művészet fejlődésében.

Kappanyos András fordítása

Hans Arp: gü lü lü ke
(te gri ro ro)

gü lü lü ke süsü bu gyu gyi a bugyi gyu
mek mek gü zü iri stázi stázi stáció
ro ro ha ha dá dá sss gi gi
mert
hegyeket mozgat a laternás latrina
ércpillangó pilla se rezdül piha

pi pi no no nana gyü gyü gyé gyia
mek mek gül gül bül bül cucu tyutyu tyu
jin jen encsem ecpec kec mec gü zü hecc
mert
vasholdak lerágágyai
bárkák vasfogával birkavértesek

gurr murr gör gör dülü gülü me sze me
tol töl dul dül ul ül csirr cser eh
mek meg bek meg kek meg cek meg vek kerek
mert
rokonszenves szenvetlen rokolyaszál
féláron félárbocon combig megáll

bürürü tyütyü gyi mek mek bugyiró
ró ró zsizsi kiki mama gagaga
ti ti ti tá tó ga tó ga tógató
mert mégis üdvözöltet minket puszi
mélypuci üdvöl méreg fészek nyuszi

Tandori Dezső fordítása

Fekete tojások

A folyamok bakokként ugornak sátraikba.
Ezüstös habokba szegett ezüst.
Ostor pattog, és lejönnek a hegyről
a pásztorok rosszul fésült árnyai.
Fekete tojások és csörgősipkák zuhognak
a fákról.
Viharok teledobálják és trombiták teleugrálják
a szamarak füleit.
Virágokat súrolva szárnyak suhannak.
Források mozdulnak a vaddisznó-szemekben.

Weöres Sándor fordítása