A Madarak (414)

Hisz leginkább ellenétől fog tanúlni az okos.
Óvatosság tart meg mindent: s ezt baráttól nem tanulsz,
Míg az ellenség erővel s egyenest rákényszerít.
(Banka, 1.)

Ravasz állat az emberi nem, születve már,
Az is marad míg él.
(Kar, 1.)

(Fordította: Arany János)

A madarak cselekménye azzal indul, hogy két elégedetlen athéni, Peiszthetairosz ("társait meggyőző") és Euelpidész ("jóreményű") elindulnak jobb, nyugalmasabb és boldogabb hazát keresni. Így jutnak el a madarak közé, ahol Peiszthetairosz agyában nagyra törő terv fogan meg: azt javasolja a madaraknak, hogy alapítsanak birodalmat az ég és a föld között, s akkor az embereket is, isteneket is behódolásra kényszeríthetik. S csakugyan, amint a tervet megvalósítják, az emberek hozzájuk kezdenek imádkozni, s az áldozatok füstjétől megfosztott, éhező istenek is meghódolnak: feleségül adják Peiszthetairoszhoz Baszileiát, a világuralom istennőjét. A komédia pusztán a költői képzelet és mesélő kedv terméke, de van valóság alapja, Arisztophanész kortársai elé tart görbe tükröt.