
Aquinói
Szent Tamás
(1225 - 1274)
középkori olasz teológus, egyházatya
|
Domonkos rendi szerzetes, egyetemi tanár, a középkor olasz származású skolasztikus filozófusa. A katolikus iskolák védőszentje, a legnagyobb katolikus teológus, a korabeli skolasztika legátfogóbb kifejtője és rendszerezője. Filozófiáját, amely a keresztény teológia és a skolasztikus módon értelmezett arisztotelizmus összeegyeztetése, a 14. századtól kezdve az egyház szentesítette és támogatta. Elsőként rendelte alá teljes határozottsággal a teológiának a filozófiát. Megfogalmazta az akaratszabadság tanát. Szerinte az igazi nevelés a túlvilági életre való felkészítés. Államelméletében az Isten előtti egyenlőség elvével, valamint a bűnbeesés dogmájával próbálta igazolni a fennálló társadalmi rendet. A világi államot alá akarta rendelni az egyháznak.
Életművét a 19. században a katolikus egyház a keresztény
filozófia alapjának nyilvánította. Életműve óriási teológiai enciklopédiát
alkot. Főműve a Summa theologiae (’A teológia összegzése’,
1266-73) három könyve. Teológia írásai közül kiemelkedik a szentenciák négy
könyvének magyarázata (A létező és a lényeg, A természet
princípiumai), a „vitára bocsátott kérdések”
(quaestio disputata) hét műve, valamint a „tetszés szerint
felvetett kérdések” (quaestiók) 12 műve. Irodalmi tevékenységének
jelentős hányadát teszik ki a kommentárok, melyek közül a leghíresebbek
Az okok könyve és Az
istennevek. Merev hierarchikus világkép jellemzi, mely szerint a világ az
élettelen anyagtól jut el az abszolút és tiszta szellemig (Istenig). Az ember
középen helyezkedik el a maga anyagi és szellemi voltával. Társadalomképét is a
hierarchia határozza meg, mely a nincstelen jobbágytól terjed az uralkodóig. A
hierarchiában elfoglalt hely nem minősíti az embert. Az alattvalónak kötelessége
szolgálnia a felette állót, annak viszont kötelessége gondoskodnia az
alattvalóról. A hierarchia alapvetően kizárja a társadalmi mobilitást (mozgást),
de megadja a belső békét és harmóniát az embernek. Aquinoi Szt. Tamás: Isten
bizonyítékai (Istenhez vezető öt út): (Forrás: Új Magyar Lexikon) |