A farkas és a bárány
Bodor András fordítása

A farkas megpillantotta a bárányt, amint egy folyónál vizet ivott, és valamilyen jól hangzó ürüggyel meg akarta enni. Ezért, bár fennebb állott, mégis azzal vádolta, hogy felzavarja a vizet és nem hagyja őt inni. A bárány azt felelte, ő csak az ajka hegyével iszik és különben is lennebb áll, és felfelé a vizet nem zavarhatja fel. Ekkor a farkas ezzel a váddal hozakodott elő: "Ám az elmúlt évben apámat szidtad!" A bárány azt válaszolta, hogy akkor még meg sem volt születve. A farkas ekkor így szólt: "Ha az önvédelemből soha nem is fogysz ki, én mégis megeszlek téged."

A mese azt mutatja, hogy mit sem ér a jogos önvédelem azok szemében, akik arra határozták el magukat, hogy jogtalanságot cselekedjenek.
(221.)

A róka és a szőlő

A róka aranyló napsütésben szaladt keresztül a mezőn. Hegyes füleivel feszülten figyelt. Beleszimatolt a levegőbe, hogy érezhető-e valamilyen veszély. Mivel róka volt, minden embert ellenségnek tekintett. A szőlőtőkék végénél megállt. Több ezer összevissza tekeredő szőlővessző fonta be a magas karókat, a vesszőkről pedig hatalmas, zamatos szőlőfürtök lógtak.

- Lopok egy kicsit, mielőtt a gazda ideér - határozta el magát. Felágaskodott és megpróbálta elérni a legközelebbi fürtöt, de az túl magasan volt. Fogát vicsorgatva hátrált, és a levegőbe ugrott, de elvétette. Dühében morogva ismét nekiveselkedett. Több mint egy órán keresztül rohangált és ugrált, de egyetlen szőlőfürtöt sem tudott elérni.

Végül feladta és elsompolygott.

- Tulajdonképpen nem is akartam azokat a fürtöket - mormogta. - Úgyis savanyúak és íztelenek.