A legendás elemekkel átszőtt hagyomány szerint i. e. 600 körül élhetett, frígiai rabszolga volt, és felszabadulása után vándor mesemondóként élt. Egy hagyomány szerint "istentelenség" vádjával a delphoi szentély papjai ölték meg. A neki tulajdonított, prózai alakban fogalmazott meséknek csupán egy része eredeti, jelentős részük későbbi hamisítvány. Aiszóposz nem gyermekek számára írta erőteljes társadalom-bírálatot kifejező állatmeséit, ámde már korán bekerültek a grammatikai és rétori iskolák tananyagába; általános ismeretük az i. e. V. sz. óta kimutatható. Eredetiben vagy különböző átdolgozások formájában moralizáló jellegük miatt máig megtartották helyüket az iskolai oktatásban is.

A felszabadított rabszolga a meseirodalom egyik legnagyobb alakja, az állatmese műfajának továbbvivője, a művészi, rövid, csattanóra kiélezett forma kidolgozója (fabula). Meséinek szereplői állatok és szegény emberek, állásfoglalásuk a szegények és gyengék igazságának védelme. A neki tulajdonított ún. ezópusi mesék, jórészt latin fordításokon keresztül az egész világirodalom kincsévé váltak. Legtöbbjük állatok alakjában figuráz ki emberi gyengeségeket, bűnöket és társadalmi visszásságokat. Művei gyűjteményes munkákban maradtak fenn, leginkább az Aiszópos-regényben.