|
 A stílus történetíró
Szabó Zoltán a magyar irodalom
műalkotásait vizsgálva elkülönít egy áramlatot, amely különbözik a hivatalossá,
akadémizálttá váló nemzeti klasszicizmustól, nép-nemzeti irányzattól (a
népiesség és a romantika utolsó korszaka), de nem sorolható be az ekkor
Nyugat-Európában induló, kialakuló irányzatokhoz. A korábbi elméletek e műveket
és szerzőket "átmenetnek", "hídnak" tekintették a romantika és a líra forradalma
között. Ez a történelmiesség szempontjának direkt
érvényesítése. Mert se nem "pre-", (impresszionizmus, -szimbolizmus, -szecesszió),
se nem átmenet, ezért megfoghatóbb. Teret hódít a
hangulatköltészet,
melynek rokon vonásai a preszimbolizmusban lelhetők fel. Ennek egyik jellegzetes
stílusbeli sajátossága a zeneiség.
Ide tartoznak az Arany László és körének
dezilluzionista alkotásai, Vajda János filozofikus dalai,
Reviczky Gyula,
Komjáthy Jenő, Endrődy Sándor és kevésbé ismert
kortársainak hangulatot érzékeltető alkotásai. Ebben a hangulatban nemcsak az
élet állomásaihoz kapcsolódó érzelmek tartoznak bele, hanem a
politikai-ideológiai történések hullámzásának tükröződései is!
 PÉLDA
Reviczky Gyula:
Tavaszodik... (részlet)
Nem tudom, de olyan édes
Még a bánat is nekem,
Kék egével, napsugárral
A tavasz ha megjelen.
Kedves ábránd langy fuvalma
Vonul át a lelkemen.
Szép világ van, azt regéli,
Messze, túl a tengeren.
|
