Olvasóimhoz...

Jéggé dermedt, fagyos betűkből is
Össze lehet rakni lángoló szavakat…
Szerető szív, erő, akarat kell hozzá,
S meglátod, fénye örökké tart.

Szeretettel üdvözöllek Benneteket abból az alkalomból, hogy immár a harmadik verseskötetemet nyújthatom át. A legtöbb író és költő azért kezd el írni, hogy kifejezze önmagát, belső gondolatait, amit eddig nem közölt senkivel, kitárja szívét-lelkét. A versírás egyben megnyugvás is a szavak világában. Talán hihetetlennek tűnik, de minden egyes vers megírása más élményt nyújt. Olyan örömteli pillanatok ezek, melynek nagyságát csak a verseimen keresztül tudom érzékeltetni.

Az első két verseskötetem nem tartalmazott szerelmes verseket, ebben a kötetben viszont megjelenik teljes skálájával. E könyv versei is, a rám jellemző stílust hordozzák. Az első kettőben, még kerestem az utam, - mostanra megtaláltam. Nem akarok már mindenkinek megfelelni. Én "Én" akarok lenni. Az, az ember, aki szívében hordozza a békét, a szeretetet, a megnyugvást, hogy ez hogyan testesül meg bennem, azt egyedül nekem van jogom eldönteni.

Küzdelemmel teli éveket hagytam magam mögött. De mindig volt egy kéz, mely bátorított, erőt adott. Ennek a kéznek, és a Dombnak /Fegyvernek Kálvária, gyógyító domb/ köszönhető, hogy újult erővel, hittel, reménnyel, mosollyal élem napjaim. Bízom benne, hogy kötetem utolsó verse /Baráti kéz és a Domb/ méltóképpen tükrözi szívem őszinte gondolatát: KÖSZÖNÖM.

Olvasóim felé, a vers üzenete: Minden mélyből van kiút, csak legyen, ki megmutatja a Napot.

NAP

Cél nélkül is - elindulhatsz
Egyedül is - megérkezhetsz
Ha család, barát veled van,
Győz szíved és akaratod,
Cél - a szárnyaló gondolat.
Hinted Boldogság sugarát,
És megtalálod önmagad.
Mint égből a szivárványhíd,
Öleld az egész világot,
S szíved Istene áldást hoz.

Fegyvernek, 2009.

Mészáros Ildikó