Oly korban születtem, amikor ünnepnek számít egy-egy könyv olvasása. Génjeimben hordozom, így lételemem az egyetemes szeretet. Ezért tartanak csodabogárnak - vállalom! Szerintem a művészeknek és az amatőr művészeket is ide sorolom, kutya kötelessége erre feltenni az életét. Egyetemes szeretetről beszélek. Arról, hogy nyitottak legyünk. Látni engedjük a lehetetlent. Megtanítani az embereket a szeretet gyönyörére. A szeretet átadásának szépségére, ami maga a csoda. Életszeretet. Nyitott szem kell hozzá, nyitott fül.  
Szerintem minden leírt sornak VAN mondanivalója, értelme. Nem kell mindig megváltani a világot. Úgy tűnhet, amiről írsz, írnak napjainkban személyes és önző probléma, de ha valaki odafigyel, bizony magára ismerhet, vele is megtörténhetett ugyanaz. Nem megváltoztatni kell az embereket, hanem megérteni, együtt élni velük és problémájukkal. A hétköznapi történetek is fontosak. Odafigyelés, beleérzés.  

Ez hiányzik ma az emberekből. Csak rohan a megélhetésért, pénzért, mindig valami másért. A ma nemzedékének lételeme a rohanás. Talán meg lehet állni, ebből a rohanásból. Meg lehet látni a pillanatot. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor készítettem első kötetemet. A tervezés öröme. Elhatároztam, szeretném elérni, tudtam, meg tudom tenni és megteszem! Rajtam állt!  A Könyvműhely és két barát, alkotótárs segített. Az Internetnek köszönhetően, a távolság karnyújtásnyira kerül. Az egyik barátom, Kanadában él, a másik az ország tőlem elég messze lévő gyönyörű vidékén, a Rétságban. Együtt szerkesztettük, állítottuk össze verseim, írásaim csokrát, húsz év alkotásaiból. Ez volt a munka öröme.
Izgatottan vártam, ha nyomtatásban látom, vajon ugyanazt érzem-e, majd amit más új könyvek lapozgatásánál. Elérkezett az idő, megkaptam a számomra oly kedves csomagot. Mélyen beszívtam az illatát a frissen nyomtatott könyvnek. Az érzés most több volt, valami megváltozott. Valami módon ujjongani tudtam volna, talán nem is értettem első pillanatban miért. Olyan jó hinni, azok, akik szeretnek, és kezükbe veszik a könyvecskémet, talán ugyanezt az ünnepélyességet érzik. Szerettem volna világgá kiabálni a közös boldogságot! Visszajelzések, kedves telefonhívások, levelek, mind ezt igazolják. Egyik munkatársam a minap elmesélte, amióta megvan nekik kötetem az Alázat, feleségével esténként felváltva választanak egy-egy verset vagy írást soraimból és együtt olvassák el, jó érzéssel, boldogan. Kell ennél több?

Ünnep, könyv és szeretet. Igen. Ezek összefonódását érzem. Mindenkinek ajánlom, keresse fel az alábbi címet: www.konyvmuhely.hu. Nagyon korrektek, kedvesek, segítőkészek. Az álmom megvalósult, ALÁZAT címmel náluk jelent meg kötetem.

A huszonegyedik század küszöbén így tudta ünneppé és szeretetté formálni saját kis könyvének megjelenését egy amatőr író. 


Fuchs Izabella
2007. szeptember 22.