Szerelmesek holdfénynél
 1908 körül
olaj,  vászon (magántulajdon)

Füst Milán 1909. október 16.-án a Nyugat hasábjain megjelent írása (Párbeszéd Gulácsyról) e megejtő szépségű festményre vonatkoztatható. Idézzük őt: "Ma megnéztem Gulácsyt. Meleg, kedves intimitású, egészen a szívem szerint való ez a művészet: ez a kevés, egytől egyik fontos kép, egytől egyik mélységes probléma, ez az egyetlen gondolat: szubtilis, érzelmes középkori lyrizmus - És nem is egészen piktúra ez az övé, mert hiszen félig irodalmi szemlélet eredményei a nehéz, homályos középkori zárdahangulatok, a középkori mézédes szentimentalizmusú és finomkodó, mégis brutális szerelmek, a megérzések Shakespeare Itáliájáról - ezek az édes és borzalmas sötét dolgok, ezek a képek szürke, barnás fekete kedves-rózsaszín és elmosódó-kék foltjaikkal, erősen olajozva. Aztán a tisztán festői problémái, a térérzéke, a színei, sokszor a rajzai, a vonalai is - kedves finom dolgok: hátul hosszú fák, közelebb hosszú emberek, aztán egy melankolikus ligetrészlet bal oldalán két bús ember - másutt hosszú, szomorú párok üres fák között, - óriás-magas, ablaktalan zárdafalak tövében kicsiny emberek, - a barna alkonyatban egy torony, harangszó. Nagyon szeretem Gulácsyt, ha ezt a sok édes, édeskés középkort nem is ő találta ki egészen..."