Titokzatos táj
 1906
olaj,  karton (magángyűjtemény)
Jelezve jobbra lent: Székelyhíd 1906

Gulácsy Titokzatos táj című festménye egy sajátos, lírai modernizmus festői példája. A látványvilág megunt látszatán nem a rend, a stabilitás, a szigorú szerkesztés, egy autonóm vizuális nyelv megteremtésével lép át, hanem derengő ködfátyolt bocsát az ábrázolás elé, tudatosan illékonnyá, feloldódóvá, megfoghatatlanná téve a látható világ fizikai felületét. Elválaszt, hogy igazán közel hozhasson. Elfed, hogy utat nyisson az igazi valóság felé. Homályba burkolja a felszínt, hogy megmutathassa a mélységet. Gulácsy hazudott, hogy megmondhassa az igazságot. Az erdélyi Nagyváradtól északra elterülő székelyhídi táj - Gulácsy rokonainak lakhelye, gyakori látogatásainak célpontja - így válik egy magányossá váló festő költői látomásának ihletőjévé. Ma már érezhetően egyre többen felismerik e művészi víziók kivételes értékeit. Gulácsy Lajos titkokat megsejtető művészete a közelmúltban előkerült főművek és kiemelkedő sikereik révén újra a figyelem fókuszába került. Ma már bizonyosan tudható, akadnak művészetének értő tisztelői, akik számára maradéktalanul feltárul alkotásainak intim üzenete. Nekik a most elemzett alkotás is - éppen sejtelmes, kérdésekkel teli belső világa révén - az igazság megtalálásának ígéretét nyújtja. Ők nem keresik képén a pontos, lelkiismeretes ábrázolást, a látható "valóság" hű mását, hisz tudják: képei lelki életének, személyes vízióinak kivetülései. Művészete nem volt, s ma sem más, mint az öröm forrása, az élet fennkölt vigasztalása.