Noa noa regénye - kézírása és
rajzai

Van egy olyan dokumentum, amely sorsdöntő fontosságú Gauguin művészetének és magának Gauguinnek a megértéséhez. Arról a híres kéziratról, a Noa-Noáról van szó, amelyet 1893-1894 telén Charles Morice-szel együtt írt; rajzokkal, akvarellekkel, metszetekkel és fényképekkel bőségesen illusztrált kéziratát a Louvre rajztára őrzi. Ez a fontos gyűjtemény, amely 1897-ben a Revue Blanche-ban jelent meg, Gauguin valamennyi művészi, filozófiai, vallási, szimbolikus, költői és egyéb gondolatát magában foglalja; itt fejti ki saját elméletét. Egy másik, ezt megelőző gyűjtemény Az ősi maori kultusz a művésznek és művészetének szintén értékes dokumentuma.

Megjegyzés: A szerző 1903 óta, tehát több mint hetven éve halott, ezért tudomásunk szerint a dokumentumok a magyar szerzői jog törvénye alapján szabadon felhasználhatóak.

Saját regénye, a Noa Noa (Párizs, 1900) tahiti tartózkodásáról (1891-1893) szól.

A cigaretta elhamvadt, s ő fölállt.
Tudod Gauguin – mondta -, nem szeretem a te Lafontaine-odat.
Hogyan! Hiszen mi a jó La Fontaine-nak hívjuk.
Lehet, hogy jó, de megőrjít a hitvány erkölcsi példázataival.
A hangyák! – Száján utálat látszott.
A tücskök! Mennyire szeretem őket! Milyen szép, milyen jó is énekelni.
Mindig énekelni.
Mindig, mindig csak adni…

És büszkén hozzátette – Milyen szép ország volt a miénk, melyben az ember ép úgy pazarolta adományait, akár a föld, és egész éven át énekeltünk.
Azt hiszen túl sokat ittál, elmegyek, még valami bolondot csinálok.
A kert kapujából egy fiatalember szólította Vaituát. Egyike azoknak az ifjaknak, akik mindent tudnak, és mégsem tudnak semmit...