vizuális és konkrét költészet Magyarországon
(posztmodern és kortárs)

A posztmodern és kortárs magyar képvers költőkre is hatottak az új vizuális műfajok: a hangvers, az irodalmi performansz és a szövegközpontú művek. A magyar neoavantgárd vizuális kísérlete a hangvers, szinte a semmiből lopakodott elő. A Hollandiában kiadott, magnetofonszalagra rögzített Hangár című folyóirat volt az egyetlen magyar propagátora. Nem sokáig, mert négy szám után megszűnt. A magyar hangversek nemzetközi kortárs-antológiákban rendszeresen jelen vannak. A Magyar Műhely triásza mellett Ladik Katalin, Szombathy Bálint, Szkárosi Endre, Tóth Gábor és még sokan mások művelték és művelik a mai napig. Költői innováció eredményezte műfaj az irodalmi performansz, melynek mivolta a költő jelenlétével megpecsételt, teljességében soha meg nem ismételhető előadásban merül ki. Legismertebb magyar művelői: Ladik Katalin, Tóth Gábor, Székely Ákos és a Magyar Műhely triásza. A vizuális irodalom első számítógépen kreált (csak számítógépen megnézhető) dinamikus képverse 1985-ben született meg Les tres riches heures de l'ordinateur n 1 (ősbemutató: Centre Georges Pompidou, Párizs, 9 perc) címmel, ugyanebben az évben került bemutatásra az első magyar dinamikus képvers is, a Vendégszövegek számítógépen 1 (ősbemutató: Magyar Műhely Találkozó, Kalocsa, 7 perc). Az első magyar szöveggenerátor (Magyar Műhely 1994., Könyv + mágneses lemez automatikus versgenerátor programmal), a Disztichon Alfa nem a disztichon formát újította meg, hanem a vers "működését" és visszahatását a szavak jelentésére. Erénnyé változtatta az adott költői mondatszerkezetben szereplő szavak felcserélhetőségét. A videó szövegközpontú használatában az újítás a tartóra rögzített íráskép megmozgatása, dinamikussá tétele. A dinamikus szöveg Nagy Pál szerint egyszerre kép és írás, olyannyira, hogy a két fogalmat már nem lehet elválasztani egymástól, az így kialakuló önálló jelrendszert nevezi el képnyelvnek, konkrét megjelenési formáját pedig képszövegnek. Irodalmilag minősíthető szövegközpontú művek 1980 óta vannak jelen magyar világunkban. Legismertebb szerzőik Nagy Pál mellett Székely Ákos.

Ladik Katalin és Szombathy Bálint - Szkárosi Endre és Tóth Gábor

LADIK KATALIN (1942–) költő, performer, színésznő. Újvidéken született, és az utóbbi 20 évben felváltva él és alkot Újvidéken, Budapesten és a horvátországi Hvar szigetén. 1961-tól 1963-ig az újvidéki Közgazdasági Főiskola hallgatója volt, majd 1964-től 1966-ig az újvidéki Színművészeti drámai stúdiójában tanult. 1961-63 között banktisztviselő, 1962-ben kezdte költői tevékenységét. 1963-tól 1977-ig az Újvidéki Rádió munkatársa, 1977-92 között az Újvidéki Színház színésze volt, játszott TV- és filmfőszerepeket is. 1993 és 1994 között az Élet és Irodalom, majd 1994-től 1999-ig a Cigányfúró versrovatának vezetője volt. 1993 és 1998 között a HangÁr hang- és színművészeti oktatási központ tanára. A Magyar Írószövetségnek, a Szépírók Társaságának, a Magyar Alkotók Országos Egyesületének, és a Magyar PEN Club tagja. Az úgynevezett írott költeményekkel párhuzamosan hangkölteményeket és vizuális verseket is alkot, előadóművész, kísérleti zeneművek és hangjátékok alkotója és vokális előadója, képzőművész, továbbá a happening, Mail Art, akció műfajában is tevékeny. SZOMBATHY BÁLINT (1950 -, művésznevei: Art Lover, Karen Eliot) szerbiai magyar költő, performansz. 1969-1976 között a szabadkai Bosch+Bosch művészeti csoport alapító tagja volt. 1971-ben érettségizett Szabadkán. 1971-1972 között, valamint 1985-1991 között az Új Symposion szerkesztője volt. 1973-ban az Experimental Art Publisher alternatív kiadó egyik alapítója volt. 1974-ben a Wow című nemzetközi alternatív művészeti kiadvány egyik alapító tagja volt. 1974-1985 között a Magyar Szó műszaki illetve grafikai szerkesztője volt. 1989-1993 között a Családi Kör grafikai szerkesztője volt. 1993-2000 között a Prometej Könyvkiadó formatervezőjeként dolgozott. 2000 óta Magyarországon él. 2007 óta a Magyar Műhely szerkesztője. Írott és vizuális költészettel foglalkozik. Kritikákat, esszéket, tanulmányokat ír. Küldemény- (bélyeg- és pecsét-) művész. Alkalmazott grafikát, művészeti könyvet, installációt alkot. Konceptuális határeseteket, akciókat csinál. SZKÁROSI ENDRE (1952-) költő, műfordító, kritikus, irodalomtörténész, 1977-ben végzett az ELTE magyar-olasz szakán. 1978-83 között a Mozgó Világ szerkesztőségében dolgozik, 1984-től a JATE-n, 1994-től az ELTE Olasz Tanszékén tanít irodalmat és művelődéstörténetet egyetemi docensi beosztásban. Mint költő a hetvenes évek elején kezdi, kritikai és szépírásokat publikál. A nyolcvanas években mélyülnek el költői kutatásai: verseskötetei mellett hangköltészeti alkotásokat, költői installációkat és vizuális költészeti munkákat készít, költői performanszokat mutat be. Számos könyvet, hangkiadványt, katalógust, videó munkát publikált, több hazai és nemzetközi költészeti-művészeti eseménysorozatot szervezett. Rendszeresen vesz részt nemzetközi művészeti fesztiválokon és működik együtt zenekarokkal és művészeti formációkkal. Számos verse jelent meg olaszországi folyóiratokban. Tizedik éve szerkeszti a Világgége című hangköltészeti műsort a Magyar Rádió számára. Kutatói tevékenységének középpontjában éppen az elmúlt évtizedek experimentális költészetének és intermediális művészetének története és elmélete áll – e tárgykörben jó néhány tanulmányt publikált itthon és külföldön is különböző nyelveken, és számos hazai és nemzetközi tudományos konferencián tartott előadást. TÓTH GÁBOR (1950-) akcióművész, hang- és vizuális költő, 1968-1971: Eötvös Loránd Tudományegyetem JTK, mestere: Tamkó Sirató Károly. Az Experimental Art Publisher alternatív művészeti kiadó társalapítója, a 90-es évek elejétől a LAZA LAPOK művészeti-közérzeti lap kiadója. Sőrés Zsolttal és Kovács Zsolttal a "tales co." (mesék stb.) szabad improvizációs formáció létrehozója. Több mint harminc művészeti akciót és húsz performanszot készített. Több mint 200 hazai és nemzetközi kiállításon vett részt. Interdiszciplináris gondolkodó. Az önreflexió, az egzisztencializmus filozófiája foglalkoztatja. A végletek, a szélsőségek vonzzák, így hamar megszabadult a versírás tartalmi-formai kereteitől, kötöttségeitől, és fiatalon dadaista verseket írt, majd - miután megismerkedett Tamkó Siratóval - dimenzionista költőnek deklarálta magát, a vonalból való kilépés, az n+1 dimenzió lehetőségeit feszegetve. Analitikus szemléletmód jellemzi. 1968-tól kezdve igen sok műfajban tevékenykedik. Bár elsősorban költő, alkotótevékenysége nem választható el a vizualitástól, a nyomdától, a kiadástól, a képzőművészettől, a hangköltészettől, de a zörej-zenétől sem. Rendszeresen részt vesz kiállításokon. Performanszok, akciók, videók, kísérleti filmek létrehozója. Képzőművészeti tevékenysége leginkább a mail-art és a fluxus irányzataival rokon.

Székely Ákos és Hegedűs Mária, Bari Károly - Bíró József

SZÉKELY ÁKOS (1945–) magyar költő, író, kritikus, irodalomtörténész, irodalomszervező, szerkesztő, műfordító. 1965-1970 között a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-történelem szakos hallgatója volt. 1970-től Szombathelyen magyar irodalmat tanított, jelenleg Budapesten él. 1982 óta vizuális költészeti kísérleteivel, írásvetítőre komponált szövegalakítási gyakorlatokkal rendszeresen szerepel a Magyar Műhely találkozóin. 1987-ben részt vett a párizsi Polyphonix 11 nemzetközi költői fesztiválon. 1989-1995 között a Magyar Műhely egyik hazai szerkesztője volt. 1994 óta az évente megrendezésre kerülő Bloomsday c. művészeti fesztivál szervezője Szombathelyen, majd Budapesten, Bécsben, Milánóban, Londonban. 1995 óta a szombathelyi Leopold Bloom művészeti folyóirat alapító szerkesztője. Leginkább rá jellemző vizuális alkotásai a három dimenziós statikus képversek. HEGEDŰS MÁRIA (1951-) magyar kortárs költő, vizuális művész, pedagógus. 1982-ben magyar-népművelés szakon diplomázott az ELTE-n, 1984-től a kazincbarcikai Irinyi János Szakközépiskola könyvtárosa és magyartanára. 1988-ban Eötvös József-ösztöndíjat kapott, 2000-től PhD hallgató. 2005-től tagja a Magyar Írószövetségnek. Vizuális alkotásai 1985-től vannak jelen a hazai és nemzetközi avantgárd művészeti életben. Ekkor lett tagja a párizsi Magyar Műhely baráti körének. Előadásaival, performanszaival rendszeresen részt vett a Magyar Műhely hazai és külföldi találkozóin. Alkotói és mentori kapcsolatot ápolt a Magyar Műhely alapítóival Bujdosó Alpárral, Nagy Pállal és Papp Tiborral. Első műveit és tanulmányait a párizsi Magyar Műhely folyóirat mutatta be. Később a hazai és külföldi avantgárd folyóiratok folyamatosan közölték vizuális költeményeit, tanulmányait, képeit tárlatokon mutatták be. Hegedűs Mária könyvei egy-egy alkotói korszakot is jelentenek. Az én karneválomban az Apollinaire nevével fémjelzett ikonikus vizuális költemények műfaji sokszínűségét alkotja meg, az Összeszőtt mezőkben a tárgyköltészet műfaján belül, talált tárgyakon jeleníti meg térbeli költői szövegeit. Tanítványa, Petrezselyem Judit, magyar szakos tanár a "...a művek élik a maguk életét" címmel szakdolgozatban elemezte vizuális költeményeit. Kötetei: Vendég voltam apám kertjében (Kazincbarcika, 1987), Karnevál (Kazincbarcika, 1992), Az én karneválom (Párizs - Bécs - Budapest, Magyar Műhely Kiadó, 1996), Összeszőtt mezők (Budapest, Magyar Műhely Kiadó, 1999). BARI KÁROLY (1952-) költő, műfordító, szerkesztő, képzőművész. Verseket ír, fest, folklórkutatással foglalkozik, és műfordításokat készít a kortárs francia nyelvű költészetből, valamint a cigány lírai és epikus néphagyományból. Miskolcon járt gimnáziumba, az érettségi után pedig a Színművészeti Főiskolán és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán folytatott tanulmányokat. Még gimnazista volt, amikor első, viharos sikert kiváltó verseskönyve megjelent, egymás után két kiadásban. Képeinek először a Gödöllői Galéria rendezett kiállítást. Ezt követően bemutatták alkotásait Budapesten, Párizsban, Berlinben és Strasbourgban. Különböző külföldi folyóiratokban és antológiákban versei idegen nyelveken is rendszeresen napvilágot látnak. Bari Károly költészetét - szinte a kezdetektől - kísérik a lírai ihlet jegyében született grafikai munkák, egyéni tónusú képversek. A cigány folklórral kapcsolatos kötetpublikációinak illusztratív anyagaként is szerepeltette őket, válogatott kötetébe (A varázsló sétálni indul, 800108) is felvette e rajzokat, képverseket. Több hazai és külföldi kiállításon mutatták be vizuális poétikai munkáit, melyek szervesen kötődnek látomásos, gazdag metaforikájú költészetéhez. A klasszikus képverset alapjaiban megőrző formai szerkezetet követ: a szöveganyag térbeli elhelyezésével egy kulcsábrát alakít ki, de ezt sajátos színezésű, a naiv cigánypiktúrát is idéző ábrákkal vagy kalligramokkal dolgozza össze. Az indázó, sokszor körbejáró tömör versszöveg, melyekbe a betűformák változatossága hoz nyugtalanító dinamikát, az emlékhagyás, a "megörökítés" olyan archaikus, naiv formáit is imitálják, mint amilyen a favéset-szöveg vagy a tetoválás. BÍRÓ JÓZSEF (1951-) magyar kortárs költő, performer, képvers művelő bemutatkozása: '1973 óta írok közlésre érdemes opusokat, 1975–től rendszeresen publikálok verseket. Egyéb "megjelenések" - vizuális költészeti munkák, műfordítások, kisprózák, könyvismertetések, kritikák, grafikák. 1982 óta szerepelek munkáimmal, úgy Magyarországon mint külföldön: nemzetközi képzőművészeti tárlatokon, biennálékon. 1987 óta nemzetközi művészeti fesztiválokon, rendezvényeken magam is tartok előadásokat, készítek environmenteket, installációkat, bemutatok performance-okat.'

kortárs alkotók képversei és verse

Galántai György (1941-) a magyar neoavantgárd egyik meghatározó személyiségeként és szervezőjeként ismert leginkább. Jelentős a hálózati művészet (mail art, művészbélyegek, pecsét, képeslap, művészkönyvek) irányzathoz köthető munkássága is. Szervezői tevékenységének egyik legfontosabb állomása a Balatonboglári Kápolnaműterem (1970–1973), amely egy illegális kiállítás sorozat volt, és melyet a Kádár-rendszer hevesen támadott, majd erővel számoltatott fel. Nevéhez köthető az AL (Aktuális Levél) című szamizdat kiadvány-sorozat (1983–1985) és az Artpool Művészetkutató Központ és Archívum alapítása és működtetése (1979 óta). Az 1990-es évektől weboldalakat szerkeszt és kiállításokat szervez. Zalán Tibor (1954-) József Attila-díjas (1987) magyar költő, író, dramaturg, pedagógus, egyetemi tanár. A vallomásos líra hagyományos elemeit az avantgárd formaújító gesztusaival állítja meglepő, olykor paradox összefüggésekbe. Költészetére jellemző a hagyományos szövegegység felbontása, az irodalmi és képi elemek egybeszerkesztése. Zalánnál a látás azonos fokú fontosságra tesz szert, mint hagyományos szöveg esetében az olvasás. Ezt bizonyítja OPUS N3: KOGA című kötete (1984), ahol a negyedik könyv Ne-U cím alatt képversek és kollázsok társításából született, és inkább képzőművészeti, mint irodalmi alkotásoknak tekinthető 35 képet tartalmaz. Végezetül néhány kortárs alkotó képverse és Sátory Richárd (a Torontói Magyar Irodalmi Baráti Kör alapító tagja) kortárs költő egy verse képpel.