Nadine Gordimer
 (1923- )

 

angol nyelven alkotó dél-afrikai írónő

Műveiben az afrikai élet hiteles ábrázolása finom érzékenységgel párosul. 1991-ben Nobel-díjjal tüntették ki. 1923. november 20-án született a Johannesburg közeli Sprins bányavárosban. Apja Lettországból származó jómódú zsidó ékszerész, anyja brit származású volt. Gyerekkorának meghatározó élménye a fekete többség fehér kisebbség általi elnyomatása. Bentlakásos iskolában tanult, majd egy évig a johannesburgi Witwaterstrand Egyetemen diákoskodott, de nem fejezte be tanulmányait. Anyja azt gondolta, lányának gyenge a szíve, ezért inkább otthon tartotta.

Önvédelmi fegyver

July népe

Mesélő

Livingstone bajtársai

1991 - Nobel diploma

Tizennégy éves volt, mikor első írása napvilágot látott a johannesburgi Forum folyóirat ifjúsági rovatában. Húszéves korától jelentek meg rendszeresen írásai a helyi lapokban. 1949-ben jelent meg első novelláskötete, a Face to Face (Szemtől szemben). Már első írásaiban is a faji alapon kettéosztott társadalom pszichológiai és morális hatása foglalkoztatta. Novelláskötetei közül az 1971-ben megjelent Livingstone bajtársai magyarul is olvasható. Első regénye, az önéletrajzi ihletésű The Lying Days (Hazug napok) 1953-ban látott napvilágot. Az ötvenes-hatvanas években írt regényei közül kiemelkedik a World of Strangers (Idegenek világa), az 1963-as Occasion for Loving (Szerelmi történet) és a Kései polgárvilág (1966). Ezekben a regényekben elsősorban az úr-szolga viszony, a fehérek faji keveredéssel kapcsolatos paranoiája és a fehér telepesek sajátos, kettős mércével mérő liberális ideológiája foglalkoztatta. Az 1974-ben megjelent Az őrző című regényében a gazdag fehér gyárosok életét veti össze a zuluk mitologikus és rituálékkal teli világával. Az 1981-ben napvilágot látott July népe futurisztikus történetében egy, a háború elől menekülő fehér család saját fekete szolgájuk falujában keres menedéket. Gordimer 1948 óta Johannesburgban él. A hatvanas évektől világszerte ismert lett, a nyugati világban Dél-Afrika lelkiismereteként tartották számon. A hatvanas-hetvenes években számos amerikai egyetemre meghívták tanítani. A dél-afrikai problémákra nem csak szépirodalmi írásaival, hanem esszékkel és a fiával, Hugo Cassirerrel együtt készített dokumentumfilmekkel is felhívta a figyelmet. 1991-ben megkapta az irodalmi Nobel-díjat. 1998-ban jelent meg Önvédelmi fegyver című regénye, amikor az ENSZ jószolgálati nagykövetévé választották. The Pickup (Alkalmi ismeretség) című regénye 2001-ben látott napvilágot.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL