Iskola Zoboralján

    Még élénken él emlékezetemben a június végi forró napsütés, amikor megérkeztünk a Csitári hegyek közelében fekvő Alsóbodokra, hivatalosan Dolne Obdokovce-re. Terepszínű nadrágban, gumicsizmában szaladt elénk a farm tulajdonosa, Paulisz Boldizsár. Elnézésünket kérte, hogy fogadásunkra nem ért rá átöltözni, éppen lovakat csutakolt. Árnyékra és hideg ásványvízre hívott bennünket egy nagy, többfunkciós épület ebédlőjébe. Elmondta, hogy a szállásunk az iskola épületében és kollégiumában van a több hektáros tanya túloldalán. Ekkor még nem tudtam, hogy a tervezett három napban az egyik legnagyobb élményem ez az iskola lesz.
    Majdnem a falu közepén álltunk meg a helybeliek eligazítása alapján. Alsóbodok alapvetően semmiben nem különbözik a környező településektől: Pogránytól, Csitártól, csak abban, hogy itt működik Zoboralja egyetlen magyar nyelvű magán középiskolája. Az épület eklektikus a stílusát tekintve. Erre is megvan a magyarázat. Eredetileg családi háznak kezdték építeni, Paulisz Boldizsár házának, majd folyton bővítették a szükség és a lehetőség szerint. Az iskola kivételesen szép krónikájában lehet olvasni a kezdetekről: "1995-ben egy, a Mécs László Alapítvány szervezésében megtartott nyitrai fórumon fogalmazódott meg először az igény egy magyar tanítási nyelvű középiskola megalapítására. Zoboralján akkor már közel húsz éve nem működött a középiskolai szintű magyar nyelvű oktatás... A megbízottak először megfelelő helyet kerestek az iskolának, de nem találtak. Akkor Paulisz Boldizsár alsóbodoki lakos ingyen felajánlotta a saját épülő családi házát."
    A nehézségekről Paulisz Boldizsár nem szól. Elintézi egy kézmozdulattal. Hogy mégis bőven voltak, azt egy szlovákiai magyar magazin, az Új Nő 2003. 3. számából olvasom Póda Erzsébet írásában: "Következő lépésben iskolaalapítási engedélyt kérvényeztek az oktatási minisztériumnál. Folyamodványukat sokáig válaszra sem méltatták. Később egy pecsét nélküli, olvashatatlan kézjeggyel ellátott 'levélben' értesítették őket, hogy kérvényüket elutasítják. A döntést megfellebbezték – a fellebbezésnek azonban 'nyoma veszett'. Később újabb kérvényt írtak, immár az illetékes kerületi hivatalba. Háromtagú bizottság érkezett a helyszínre, hogy 'megvizsgálja', miért nem lehet iskolát alapítani Alsóbodokon. A kezdeményezők ismét fellebbeztek, alapítványokhoz fordultak. Az Apáczai Közalapítvány a helyszínelés után vállalta a támogatást. Paulisz Boldizsár pedig 'kölcsönadta' a házát. Sok ember éjt nappallá téve dolgozott, míg 2000 szeptemberében Zoboralján (24 évig tartó szünet után!) újra kinyitotta kapuit egy magyar középiskola! Az első évben az Udvardi Mezőgazdasági Szakközépiskola kihelyezett tagozataként működtek, egyetlen osztállyal. Önállóságukat csak a második tanévben, sok-sok utánjárás után nyerték el."
    Az iskola, ami előtt megálltunk, azóta 7 évet élt meg. Évente építkeztek, míg a jelenlegi arculat kialakult. Szép, míves tábla hirdeti a bejárat közelében: Zoboraljai Vállalkozói Magán-szakközépiskola Alsóbodok. Az IES által nemzetközileg centrifikált intézmény.
    A kollégiumot az udvar felől lehetett megközelíteni. Szép, tágas társalgó fogadja a belépőt. Mellette teakonyha. Patikai tisztaság mindenütt. Hálószobák a felső két szinten. Fenyőbútorokkal rendezték be a szobákat. Olvasólámpa az éjjeli szekrényeken, személyre szabottan. Minden tárgy célszerű vagy szükséges tartozék. A zuhanyozó előterében mosógép és szárítóállvány. A falakon, a tárgyakon sehol folt vagy karcolás. Itt nagyon vigyáznak a környezetükre. A fiúk épületében sincs másként. Az ő szállásuk kint van a tanyán a multifunkcionális épületben, ahol egy hatalmas tér fogadja a belépőt. Ebédlőnek, konferenciateremnek, hangversenyeknek, báloknak alkalmas létesítmény. Ebből nyílnak a fiúk szobái, s persze az oda látogató turistáké, lovagolni vágyó családok és egyedül érkezőké is. Ha itt elfogynak a szabad helyek, a házon kívül apró faházak várják az érkezőket. Az épülettel szemben egy három oldalról zárt építmény: a nyári események lebonyolításának helye. A tulajdonos és a diák egyaránt itt tanulja a vállalkozás lehetőségeit.
    Az iskola épületébe lépve hatalmas tükörrel nézünk szembe. Önkéntelenül lesimítom a ruhámat, rendezgetem a hajamat. Így tesznek a velem érkezők is. Megértem a szándékot, ami a tükröt az ajtóval szemben elhelyezte. A belépő azonnal felméri önmagát, ruhája rendezettségét, arca állapotát. Még javíthat mindazon, amit magán hibásnak vél, mielőtt belép a tanterembe. A folyosókon is függnek kisebb-nagyobb tükrök. Az önismeret szimbólumai. Nyár van, az asztalokon a tanulók összerakott könyvei tantárgyanként. Nem nyomdából kikerült anyag. Fénymásoltak.
    Elmesélik, hogy amikor Pozsonyból megküldték a rendelt könyveket, nem tudták a szállítmányt kifizetni. Egyet vettek meg mindenből, a többit visszavitték. Éjjel-nappal fénymásoltak. Végül összeállt a szükséges példány. A lapok nincsenek összefűzve, csak egymásba hajtva. Forgatom őket. Nincs firka, bajuszt sem rajzolt senki Madame Curienek. A "könyvek" hátsó borítóján hét nevet találok, azokét, akik 2000-2007 között tanultak belőle. Létezik ilyen is a világon! A jó magatartásért természetesen jutalom jár. Boldizsár bácsi a szomszédos erdőben meglátott egy vihar döntötte fát. Hazavitte a fiával. Lehántotta a kérgét, ágait, gyökereit megtisztította, a törzset hosszában elfűrészelte és lelakkozta. Másnap bejelentette, hogy hamarosan az egyik osztályban meglepetés várható. Nagy várakozások után egy éjszaka az egyik tanteremben a tábla két oldalára építette a fát. Most ott futnak a gyökerek a terem parkettjén, ágai nyújtózkodnak a magasság felé. Paulisz Boldizsár jól ért a jelképek nyelvén.
    Az osztálytermek, mondhatnám úgy is, hogy elegánsak. A világos felületű, hosszú asztalok mögött, sötétszürke huzatú öblös irodaszékek. A tábla mellett törölköző, amibe tanár és diák a kréta használata után megtörli a kezét, hogy a por a bútorra, a szék szövetére ne tapadjon. Az intézmény első osztályúan felszerelt a technika és az informatika tekintetében. Tornatermük még nincs, kondi terem, teniszpálya, úszómedence pótolja a hiányt.
- Anyanyelvi oktatás nélkül önmagunkat ítéljük nemzethalálra - mondja Paulisz Boldizsár. - Az utolsó pillanatban jött létre az iskola. Folyamatosan tudatosítjuk a környék magyarlakta településeivel, hogy nagyon fontos a magyar nyelv és a magyar nyelvű oktatás, mert beolvadunk a többségbe, és eltűnünk, mi magyarok. Tanulóink is tisztában vannak ezzel. Öntudatosak, törekvőek, regulák, parancsok nélkül is fegyelmezettek. Megértik, hogy itt minden értük van. Súlyt fektetünk a tehetséggondozásra, és elmondhatom, hogy felvillanó tehetségű gyerekeink vannak. Négy év után sokoldalúan képzett szakemberek válnak belőlük. Itt megtanulják a könyvelést, megfelelő jogi ismereteket szereznek, képesek megtervezni vállalkozásaikat pénzzel vagy pénz nélkül. Négy nyelven tudják megszólítani a világot: magyarul, szlovákul, angolul és németül. Már az elsős diákok is olyan EU-s bizonyítványt kapnak, amely annak a bizonyítéka, hogy megfelelnek az európai követelményeknek: IES által nemzetközileg centrifikált intézmény vagyunk. Rendszeresen bekapcsolódunk az európai projektekbe. Különben nem tudnánk talpon maradni. Nem tudnánk a tandíjmentességet felvállalni.

    Ehhez természetesen kiváló tanárok is kellenek. Állandó tanárunk kevés van. Külsősökkel oldjuk meg több tantárgy tanítását. A nyitrai egyetemről is vannak óraadóink. Sokáig neveltek felénk is átlagembereket, de nekünk nem célunk a középszerűség. Ők elnyomják a tehetséget. A világ mozgatórugója a gondolkodó és cselekvőképes ember. Nem alkalmazunk megkülönböztetést, amikor tehetséggondozásra szólítjuk fel tanárainkat, hanem lehetőséget kínálunk azoknak a fiataloknak, akik többre képesek. A gyerek maga választ, van-e igénye a tanórán túli tudásra. Ezen a téren is jó eredményeink vannak. Legfőbb célunk mégis az, hogy diákjaink itt Zoboralján találják meg boldogulásukat, éltessék tovább falvainkat, városainkat - fejezi be az intézmény bemutatását.
    Paulisz Boldizsár egész családja ezért az iskoláért dolgozik. Fia, lányai, felesége részt vettek az építkezésben, és a kiszolgálásban is. Apjukhoz hasonlóan mozgékony, teherbíró emberek. Tudják, hogy nem egy hétköznapi férfi akaratát hajtják végre, hanem a megszállottakhoz tartozóét, aki szűkebb környezetében küldetést vállalt fel. Ezt a küldetéstudatot jutalmazta a Falvak Kultúrájáért Alapítvány, amikor a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntette ki. Nála tartottuk a Kultúra Lovagrendje III. Nemzetközi Találkozóját 2007 nyarán.