|
Iskola Zoboralján
Még élénken él emlékezetemben a június végi forró napsütés, amikor
megérkeztünk a Csitári hegyek közelében fekvő Alsóbodokra, hivatalosan
Dolne Obdokovce-re. Terepszínű nadrágban, gumicsizmában szaladt elénk a
farm tulajdonosa, Paulisz Boldizsár. Elnézésünket kérte, hogy fogadásunkra
nem ért rá átöltözni, éppen lovakat csutakolt. Árnyékra és hideg
ásványvízre hívott bennünket egy nagy, többfunkciós épület ebédlőjébe.
Elmondta, hogy a szállásunk az iskola épületében és kollégiumában van a
több hektáros tanya túloldalán. Ekkor még nem tudtam, hogy a tervezett
három napban az egyik legnagyobb élményem ez az iskola lesz.
Majdnem a falu közepén álltunk meg a helybeliek eligazítása
alapján. Alsóbodok alapvetően semmiben nem különbözik a környező
településektől: Pogránytól, Csitártól, csak abban, hogy itt működik
Zoboralja egyetlen magyar nyelvű magán középiskolája. Az épület eklektikus
a stílusát tekintve. Erre is megvan a magyarázat. Eredetileg családi
háznak kezdték építeni, Paulisz Boldizsár házának, majd folyton bővítették
a szükség és a lehetőség szerint. Az iskola kivételesen szép krónikájában
lehet olvasni a kezdetekről: "1995-ben
egy, a Mécs László Alapítvány szervezésében megtartott nyitrai fórumon
fogalmazódott meg először az igény egy magyar tanítási nyelvű középiskola
megalapítására. Zoboralján akkor már közel húsz éve nem működött a
középiskolai szintű magyar nyelvű oktatás... A megbízottak először
megfelelő helyet kerestek az iskolának, de nem találtak. Akkor Paulisz
Boldizsár alsóbodoki lakos ingyen felajánlotta a saját épülő családi
házát."
A nehézségekről Paulisz Boldizsár nem szól. Elintézi egy
kézmozdulattal. Hogy mégis bőven voltak, azt egy szlovákiai magyar
magazin, az Új Nő 2003. 3. számából olvasom Póda Erzsébet írásában: "Következő
lépésben iskolaalapítási engedélyt kérvényeztek az oktatási
minisztériumnál. Folyamodványukat sokáig válaszra sem méltatták. Később
egy pecsét nélküli, olvashatatlan kézjeggyel ellátott 'levélben'
értesítették őket, hogy kérvényüket elutasítják. A döntést megfellebbezték
– a fellebbezésnek azonban 'nyoma veszett'. Később újabb kérvényt írtak,
immár az illetékes kerületi hivatalba. Háromtagú bizottság érkezett a
helyszínre, hogy 'megvizsgálja', miért nem lehet iskolát alapítani
Alsóbodokon. A kezdeményezők ismét fellebbeztek, alapítványokhoz
fordultak. Az Apáczai Közalapítvány a helyszínelés után vállalta a
támogatást. Paulisz Boldizsár pedig 'kölcsönadta' a házát. Sok ember éjt
nappallá téve dolgozott, míg 2000 szeptemberében Zoboralján (24 évig tartó
szünet után!) újra kinyitotta kapuit egy magyar középiskola! Az első évben
az Udvardi Mezőgazdasági Szakközépiskola kihelyezett tagozataként
működtek, egyetlen osztállyal. Önállóságukat csak a második tanévben,
sok-sok utánjárás után nyerték el."
Az iskola, ami előtt megálltunk, azóta 7 évet élt meg. Évente
építkeztek, míg a jelenlegi arculat kialakult. Szép, míves tábla hirdeti a
bejárat közelében: Zoboraljai Vállalkozói Magán-szakközépiskola Alsóbodok.
Az IES által nemzetközileg centrifikált intézmény.
A kollégiumot az udvar felől lehetett megközelíteni. Szép,
tágas társalgó fogadja a belépőt. Mellette teakonyha. Patikai tisztaság
mindenütt. Hálószobák a felső két szinten. Fenyőbútorokkal rendezték be a
szobákat. Olvasólámpa az éjjeli szekrényeken, személyre szabottan. Minden
tárgy célszerű vagy szükséges tartozék. A zuhanyozó előterében mosógép és
szárítóállvány. A falakon, a tárgyakon sehol folt vagy karcolás. Itt
nagyon vigyáznak a környezetükre. A fiúk épületében sincs másként. Az ő
szállásuk kint van a tanyán a multifunkcionális épületben, ahol egy
hatalmas tér fogadja a belépőt. Ebédlőnek, konferenciateremnek,
hangversenyeknek, báloknak alkalmas létesítmény. Ebből nyílnak a fiúk
szobái, s persze az oda látogató turistáké, lovagolni vágyó családok és
egyedül érkezőké is. Ha itt elfogynak a szabad helyek, a házon kívül apró
faházak várják az érkezőket. Az épülettel szemben egy három oldalról zárt
építmény: a nyári események lebonyolításának helye. A tulajdonos és a diák
egyaránt itt tanulja a vállalkozás lehetőségeit.
Az iskola épületébe lépve hatalmas tükörrel nézünk szembe.
Önkéntelenül lesimítom a ruhámat, rendezgetem a hajamat. Így tesznek a
velem érkezők is. Megértem a szándékot, ami a tükröt az ajtóval szemben
elhelyezte. A belépő azonnal felméri önmagát, ruhája rendezettségét, arca
állapotát. Még javíthat mindazon, amit magán hibásnak vél, mielőtt belép a
tanterembe. A folyosókon is függnek kisebb-nagyobb tükrök. Az önismeret
szimbólumai. Nyár van, az asztalokon a tanulók összerakott könyvei
tantárgyanként. Nem nyomdából kikerült anyag. Fénymásoltak.
Elmesélik, hogy amikor Pozsonyból megküldték a rendelt
könyveket, nem tudták a szállítmányt kifizetni. Egyet vettek meg
mindenből, a többit visszavitték. Éjjel-nappal fénymásoltak. Végül
összeállt a szükséges példány. A lapok nincsenek összefűzve, csak egymásba
hajtva. Forgatom őket. Nincs firka, bajuszt sem rajzolt senki Madame Curienek. A "könyvek" hátsó borítóján hét nevet találok, azokét,
akik 2000-2007 között tanultak belőle. Létezik ilyen is a világon! A jó
magatartásért természetesen jutalom jár. Boldizsár bácsi a szomszédos
erdőben meglátott egy vihar döntötte fát. Hazavitte a fiával. Lehántotta a
kérgét, ágait, gyökereit megtisztította, a törzset hosszában elfűrészelte
és lelakkozta. Másnap bejelentette, hogy hamarosan az egyik osztályban
meglepetés várható. Nagy várakozások után egy éjszaka az egyik tanteremben
a tábla két oldalára építette a fát. Most ott futnak a gyökerek a terem
parkettjén, ágai nyújtózkodnak a magasság felé. Paulisz Boldizsár jól ért
a jelképek nyelvén.
Az osztálytermek, mondhatnám úgy is, hogy elegánsak. A
világos felületű, hosszú asztalok mögött, sötétszürke huzatú öblös
irodaszékek. A tábla mellett törölköző, amibe tanár és diák a kréta
használata után megtörli a kezét, hogy a por a bútorra, a szék szövetére
ne tapadjon. Az intézmény első osztályúan felszerelt a technika és az
informatika tekintetében. Tornatermük még nincs, kondi terem, teniszpálya,
úszómedence pótolja a hiányt.
- Anyanyelvi oktatás nélkül önmagunkat ítéljük nemzethalálra - mondja
Paulisz Boldizsár. - Az utolsó pillanatban jött létre az iskola.
Folyamatosan tudatosítjuk a környék magyarlakta településeivel, hogy
nagyon fontos a magyar nyelv és a magyar nyelvű oktatás, mert beolvadunk a
többségbe, és eltűnünk, mi magyarok. Tanulóink is tisztában vannak ezzel.
Öntudatosak, törekvőek, regulák, parancsok nélkül is fegyelmezettek.
Megértik, hogy itt minden értük van. Súlyt fektetünk a tehetséggondozásra,
és elmondhatom, hogy felvillanó tehetségű gyerekeink vannak. Négy év után
sokoldalúan képzett szakemberek válnak belőlük. Itt megtanulják a
könyvelést, megfelelő jogi ismereteket szereznek, képesek megtervezni
vállalkozásaikat pénzzel vagy pénz nélkül. Négy nyelven tudják
megszólítani a világot: magyarul, szlovákul, angolul és németül. Már az
elsős diákok is olyan EU-s bizonyítványt kapnak, amely annak a
bizonyítéka, hogy megfelelnek az európai követelményeknek: IES által
nemzetközileg centrifikált intézmény vagyunk. Rendszeresen bekapcsolódunk
az európai projektekbe. Különben nem tudnánk talpon maradni. Nem tudnánk a
tandíjmentességet felvállalni.
Ehhez természetesen kiváló tanárok is kellenek. Állandó
tanárunk kevés van. Külsősökkel oldjuk meg több tantárgy tanítását. A
nyitrai egyetemről is vannak óraadóink. Sokáig neveltek felénk is
átlagembereket, de nekünk nem célunk a középszerűség. Ők elnyomják a
tehetséget. A világ mozgatórugója a gondolkodó és cselekvőképes ember. Nem
alkalmazunk megkülönböztetést, amikor tehetséggondozásra szólítjuk fel
tanárainkat, hanem lehetőséget kínálunk azoknak a fiataloknak, akik többre
képesek. A gyerek maga választ, van-e igénye a tanórán túli tudásra. Ezen
a téren is jó eredményeink vannak. Legfőbb célunk mégis az, hogy diákjaink
itt Zoboralján találják meg boldogulásukat, éltessék tovább falvainkat,
városainkat - fejezi be az intézmény bemutatását.
Paulisz Boldizsár egész családja ezért az iskoláért dolgozik.
Fia, lányai, felesége részt vettek az építkezésben, és a kiszolgálásban
is. Apjukhoz hasonlóan mozgékony, teherbíró emberek. Tudják, hogy nem egy
hétköznapi férfi akaratát hajtják végre, hanem a megszállottakhoz
tartozóét, aki szűkebb környezetében küldetést vállalt fel. Ezt a
küldetéstudatot jutalmazta a Falvak Kultúrájáért Alapítvány, amikor a
Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntette ki. Nála tartottuk a Kultúra
Lovagrendje III. Nemzetközi Találkozóját 2007 nyarán.
|