Dum spiro, spero
(Herke Rózsáról)

    Hófehér haja, derűs arca azonnal feltűnt minden belépőnek. Botjára támaszkodva is nagyasszony, nem a nyolcvanhat éve, hanem a kisugárzása miatt. Bölcs, szerény, szeretetteljes. Nem háborgással nézi a körülötte levő világot, hanem megbocsátással és elfogadással. Úgy, mintha mindent megkapott volna az élettől.
    A messze Bánátban látta meg a napvilágot, Óbesnyén. Mivel apja jogászbíró volt, sokat költöztek. Szülőhelye nem válhatott meghatározóvá életében. Hamarosan Bartók Béla szülőhelyén, Nagyszentmiklóson rendezkedett be a család. Háromévesen, sváb gyerekektől tanulta a német nyelvet. Szentes az a város, ahol tíz évet éltek. A gyermeki rácsodálkozóból tudatos figyelője és felfedezője lett az Alföld életének. Nagy hatást gyakorolt rá a táj, az élővilág, az emberek. Ezekből merített, mert az első versek itt születtek a tizennégy éves kislány tolla alatt. A gyermeklélek fájdalmai, a bakfisbánatok adták hozzá az alaphangot.
    Később apja Egerbe küldte az angolkisasszonyokhoz. Náluk maturált. Budapest következett: egyetem, bölcsészkar, magyarirodalom, diákszerelmek. Az igazi szerelem azonban a könyvtár lett, nevezetesen a Széchényi Könyvtár. Folyt a második világháború, de ő doktorátust akart tenni. Kellett hozzá az ógörög nyelvű érettségi. Egy tanár készítette fel. Ő lett a férje, és 1942-től dr. Herke Rózsa a neve.
    Tanulmányai mellett Horváth János egyetemi tanár irányította költői fejlődését. Egyaránt inspirálta a tanárt és a tanítványt, hogy Herke Rózsa ükanyja, Hrúz Eszter, rokona volt Petőfi anyjának, Hrúz Máriának. Őt a fordulat évében azonnal elbocsátották állásából, csak a hatvanas évek elején került vissza szeretett könyvtárába, ahonnan 1970-ben ment nyugdíjba.
    Írásaival a gyermekek felé fordult. Nem is volt másra lehetősége. A rádió 1960-ban leközölte egy verses meséjét. Ez volt számára a nyitás. Elfogadták írásait a Kisdobosban, a Nők Lapjában. Gergely Márta költő egyengette az útját. Megszületett a szívhez szóló kutyatörténete: Ördög, Ördög nagy kutya lett, Hápi és Hepp, Napsugarak, A sündisznócska viharos éjszakája és más gyerektörténetek.
Versei kiadásárára csak 1989-ben került sor. "Hová? Merre?" című kötetbe rendezte lírai alkotásait. Életérzései, finom poétai megoldásai, verstechnikája a nyugatosokra emlékeztetnek. Fodor András és Hankiss Elemér ajánlották az olvasók figyelmébe, mégis magánkiadásban látott napvilágot.

Nem szabad elfelejtenünk!

Eger, 1999.