Kata-nap

    A családban egyedül gyakorlom napi szinten katolikus vallásomat. Nem említeném, de egy különös Kata - nap kihozza belőlem ezt a vallomást. A Kata - napot késve tartottuk meg, a másnapján.
    Az ünnepi asztalt az alkalomhoz terítettük. Kilencen ültünk körülötte. Vacsora után a szokásos köszöntés, mindenki dugdosta a háta mögött az ajándékát. Sorakoztunk. Sára megtréfálta a húgát. Kata pulóverjeit csomagolta be és adta át. Kata dührohamot kapott. Dobálta szét a terített asztal fölött a saját pólóit. Vérig volt sértve. Ekkor Sára előállt, titokzatos arccal egy tenyérnyi kis rajzot adott át. Kata ránézett, megszelídült, mosolygott és átölelték egymást. Úgy éreztük, hogy hosszú percekig tart az ölelés. Levegőt sem mertünk venni, nehogy eltűnjön a pillanat nagyszerűsége. Ők ketten is felmérhették a megilletődöttségünket, mert kibontakozva egymás karjából gyerekségük ambivalens érzéseivel, szelesen berohantak a szobájukba. Sokáig nem jöttek ki.
    Mi: nagyszülők, szülők, nagynéni és nagybácsi, csak ültünk egy ideig ki-ki a maga gondolatával, s amikor megtörtük a csendet, különös emlékek, gondolatfolyamok jöttek elő, s ajándékként hallgattuk a mondatokat. Az egész azzal a találgatással kezdődött, hogy vajon elhiszik-e még a Mikulást és a karácsonyi Jézuskás ajándékozást. Ez indukálta vőm négy-öt éves kori emlékét: Nagypénteken a nagymamája mindig elvitte a templomba. Sajnálta a keresztre feszített Krisztust. Következő évben ugyanaz a golgotai kép fogadta. Felháborodottan mondta a nagymamának: - Nem tudom, miért ment oda az idén is, amikor tavaly már megfeszítették! Mosolygott az apja és mi is mindannyian.
    Erre közülünk valaki: Kellene ma is egy Megváltó. Csend, találgatások. Előkerült Szakonyi Károly Adáshiba drámája. Jött a Megváltó, de senki nem vette észre, hogy itt járt. Vőm asszociált: fiatal filmesek csináltak egy filmet, uristen@.hu. Tódultunk a komputerhez. Néztük a monitort. Szörnyülködés. A mai valóságunk: narkósok, etnikai gyűlölködők, örömlányok között bukdácsoló Isten. Ijedten vettük észre mögöttünk a két gyereket. A nyelvezet annyira obszcén, a képsor annyira kiábrándító, hogy sietve bezártuk a programot. Kata elsírta magát. Nagynénjük megnyitotta a Jézus Krisztus szupersztár Weboldalt. - Kata! - csak neked! Kata vigasztalhatatlan. Nővére azonban figyelte a történést, hallgatta a zenét, váratlanul magához ölelte nagynénjét, és táncolni kezdtek a gyönyörű zenére a megrendítő bibliai képek előtt.
    Az ajtónak támaszkodtam. Néztem családom három nemzedékét, ahogy szétszóródott a szobában külön-külön a saját gondolataival. Tömény volt ez az este, ellentmondásokkal, sokkoló élményekkel, mégis szeretettel tele. Úgy éreztem, hogy ezen az estén, ebben a megélt profán misztériumban, itt járt közöttünk Ő.