|
Mea culpa
- Családomnak -
|
 |
Az igazság az, hogy elárultalak.
És Anyámat…
És Apámat…
És testvéreimet...!
S veletek eleven hitemet!
El mindenemet.
Az önzés oltárán áldoztam,
hiúságot büszkeségre halmoztam.
Minő áldozat!
Csupa kárhozat!
Már látom, már érzem, már tudom.
Pedig csak néhány napja jussom
ez az állapot,
midőn percek alatt csináltam
magamból állatot!
Ellenetek megyek, mint fuldokló
az árral szemben,
és közben elmerülök a magam
kavarta szennyben.
Valami eltörött valahol bennem,
kutatom a végtelenben.
Ó nem!
Nem mentséget keresek,
csak feloldozást egy keveset.
Keresem a gyermeket messze,
valahol a végtelenben.
Ó mert,
mert az én vagyok, és egy
gyermeknek ugye, ugye
megbocsátotok...? |
|
