Jani bácsi

Nem tudtam igazán megismerni Őt,
a halál nem adott rá elég időt!
Inkább elvett egy férjet, egy apát,
testvért és egyben nagypapát!
Hagyott utána könnyet és gyászt,
Befejezetlen tettek és mondatok sorát...
De hagyott örökül emlékeket, szépet,
sok ezer felvillanó képet.
Már látom is őt: az örök csavargót,
                             Járása peckes és hiú,
de szívében nyílt, becsületes hű férfiú!
És láttam Őt ágyhoz kötve bénán,
ahogy rám nézett némán,
s szeme halovány parázsa,
mint ártatlan gyermek mindentudó varázsa,
úgy nézett énrám!
Ebben a tekintetben benne volt a világ, benne minden,
S csak én tudtam, hogy akkor rám nézett az ISTEN!

(apósom emlékére)