Anyám hűtlen gyermeke vagyok

Vagyok én Anyám hűtlen gyermeke,
a tékozló fiú!
Vagyok Anyám ostoba gyermeke,
átkozott és hiú!
Vagyok Anyám vadállat gyermeke,
ki beleharapott már a
gyönyörű, dolgos, ráncos kezekbe!
Vagyok Anyám áldatlan gyermeke,
Jóisten szégyene!
Vagyok Anyám haszontalan gyermeke,
jó asszony bélyege!
Vagyok Anyámnak terhes gyermeke
és ő belefáradt mára,
hogy harcoljon és küzdjön ellene!

A vétkeim súlyosak, nehezek,
nagy terhet róttam és cipelek!
Most is mit tettem én?
Ajándéknak szántam e néhány szót
és mintha Karthágóra szórnék sót!
De hidd el Anya szeretlek nagyon,
ahogy egy igazi költő írja:
"Fájása édes, hadd fájjon, hagyom!"