Szép Eszter

Szép Eszter, hogy ki vagy még nem tudom
de egy mosolyodtól is olvadom.
Úgy éreztem hétfőn, hogy
csak mi hárman vagyunk ott!

Te és én és Blaha Lujza a "tér"
aki a teaházig elkísér!
Csordultig volt a szívem,
majdnem kimondtam: Szívem!

(Azután csak néztelek, ahogyan
kitöltöd a teádat és az estémet...
Majd ittad az enyémet és én a
tiédet... mézzel és méz nélkül...)

Majd ésszel és ész nélkül ittam még
a szavaid édeskés mámorát
mint Bacchus a féltett kincs borát!
Ittam még és tudtam, hogy nem elég!

Lehet e még? Kérdeztem félszegen.
Még, még, még! Követeltem részegen!
De a rohanó idő ellopott
és irigykedve kijózanított!

Szép Eszter, hogy ki vagy még nem tudom
de egy mosolyodtól is olvadom.
Egy pillanatra vágytam, hogy
csak mi ketten legyünk ott!