Szonett Eszternek

Lelkem egy szomorú fűz,
de meglátta bájos orcád,
két szépen lángoló rózsád.
Felgyúlt bennem a tűz!

Egy mosolyod is felvidít,
elűzi a bánatom,
mikor újra láthatom,
tekinteted mi felhevít!

Nem írok többet, jobbat, mást
magamból, neked mert
Nem töröm össze a varázst!

Nem írok többet, jobbat, mást.
Kínzom magam veled,
vigyázom a plátói parázst!