Vágy-álom

Álmomban
Erdőben járok, tilosban
Tűztől pirosban.
Űznek a hajtók.
Cipelem előlük vágy szülte gondolataimtól
Terhes agyam súlyát, melyek már a
Megszületés félelmétől is elvetélnek.
Érzem ezt a halott mérgező vágyat,
Mint üzekedni készülő állat,
Melyet vadász érkezése rebbent széjjel.

Minden éjjel. És nappal. És éjjel és nappal és kéjjel és nappal
Viaskodom önmagammal.
Nézem az égő tájat, érzem a kínzó vágyat. Megszülhetném itt. Már ma,
De
Hűtlen lenne, vagy árva, vagy árulóvá válna.
Ki is vagy te sötét éjjelek titkos álma, ki nappalaimat is járja?!
Gyáva, gyáva, gyáva!
Mutasd magad! Vegyél a tűzből, mellyel az erdőben űzöl!
Tisztíts meg vele, vagy égess meg! Mindegy.
Csak érezzek!
Mert tudom a vágyak léteznek.
Vagy hagyj, hadd ébredjek.