|
Hajnali robogás!
Elkésett vonatra kapaszkodok,
Vaskerék gördül a síneken! |
Elkésett mondatokba kapaszkodok,
Kőhalom gördül a szívemen! |
Párhuzamos sikolyok
törnek fel belőlem,
mint ahogy a fém erőszakolja a fémet
alattam!
Fogaim is fém ízű hajnalt őrölnek.
Tüdőm kitágul, megtelik
vassal, vérrel, keserűséggel!
Viaskodom a tisztességgel, hűséggel, vággyal, bujasággal
veled, önmagammal.
(Ezen a ponton találkozom a kalauzzal)
Jegyet váltok és néhány szót,
így észrevétlenül letettem a kínzó béklyót.
Most!
De döntetlen az állás,
mindegy,
Kelenföldnél kiszállás.
Elvetélt a gondolat,
még mielőtt megfogant. |
