|
Vegytiszta szerelem
|
 |
Az ablak előtt állsz,
s fénnyel festett
meztelen tested
körvonala
behatárolja vágyamat.
Nézlek, s közben
megvetem magam s ágyamat,
amiért most
csak lélek nélküli
vegytiszta szerelmet
akarok elvenni tőled.
Az ablak előtt állsz,
büszkén, mint férfiasságom!
Árnyékba burkolt
meztelen testem
ágaskodó vágya
várja,
hogy húsomat húsodba
vájva
eggyé kalapálja
testünket a gyönyör,
mint egy nyers, tömör,
tűzben edzett acélkardot
a kovács mester
értő keze.
Amikor vége,
te újra
az ablak előtt állsz,
és én azt érzem
némán kiabálsz!
Szemedből könnypatak
árad
fénnyel festett
meztelen tested
körvonalára.
A legördülő
igaz-gyöngykönnyek
nehéz ólomszárnyon
öledbe repülnek
és elvegyülnek
ágyékodból kiáramló
vegytiszta fehér
szerelmemmel! |
|
