VERSEK

29. oldal

Drága, drága, drága...



Drága, drága, drága, Te vagy
Az ajándékom mára.
A masnit félve tettem félre,
szemed súgta, miért ne? Te
Drága, drága, drága nő
Asszony, esendő!

Drága, drága, drága, Te vagy
A lelkem társa.
Titkolt vágyam netovábbja,
Barna lelkű hét csodája, te
Drága, drága, drága nő
Törődő, megértő!
Drága, drága, drága, Te vagy
Szívem kincsestára!
Veled ékszerezem fel magam De
Viselem, büszkén boldogan, te
Drága, drága, drága nő
Ragyogó ékkő!

Drága, drága, drága, Te vagy
Testem oldalbordája.
Megannyi gyönyör forrása, a
Tested féltő óvása, Te
Drága, drága, drága nő
Érző szerető!.

 

Drága, drága, drága, Te vagy
Betegségem 42°-os láza,
Amely gyötör és lehet, hogy végül meg is öl.
És leszel ravatalomon virrasztó néma őr, Te
Drága, drága, drága nő
Szerető, szemfedő!

Móczár Csaba

Elfoglalt verssorok