Hol vagy hát?

Hol vagy hát te édes, névtelen asszony,
Akiért érdemes éltemet adnom?

Vágyom már szóra-jóra, borra, nőre
Illatos bőrű húsvér szeretőre!
Éltem már sok szenvedélyes éjszakát
Régen úgy hívtam e napszakot: barát.
És nézz most kettőnket, engem: a vagányt
Aki ágyába engedi a magányt,
És a hangtalan kacagó éjszakát
Aki gúnyol, mennyire vágyom rád!
Úgy érzem sok már a gyötrő gondolat
Megbénít, és gúzsba köti vágyamat.

Hol vagy hát asszony, ki most még arctalan?
Még kereslek, de félek, hogy hasztalan.