|
Köd-fátyol - vízió
(Pilinszky János:
Fátyol című versére)
Nincs fény. Nincs éj.
Halott gyerekkor.
Halott anya, és anyaföld.
Nincs búcsúszó, és nincs ország.
Nincs jövő, és nincs teríték. Az
elhagyott asztalfőn, halál nevet.
Borotvaélen táncol a lét,
s a csend már nem más minékünk,
mint egy lehulló sárga falevél,
mely némán földet sem ér, csak zizeg,
lebeg, kavarog, vagy leszáll a sárba.
Vergődik.
Vergődünk
A föld felett. |
|
