A ló vágtat
A ló vágtat
A víz rohan
Száll az idő
Mi magunk
Maradunk
Akár a kő
A tűz lobog
A fény ragyog
Porlik a kő
Álmaink majd
Szétoszlanak
S nincs már idő
Borongós vasárnap hajnalon
Borongós vasárnap hajnalon
Kopog az eső az ablakon
Heverek csendben és hallgatom
Elmossa tán majd a bánatom
Oly fáradt vagyok
Oly fáradt vagyok, jöjj el hát halál
A földön gazdagok kriptája áll
Ott korhadjanak csontjaik csak
Engem fel a tűz emel majd
Láng hegyén át az égig
Így repülök a fényig
Nincs
Nincs is hiúbb a piros virágnál
Nincs szomorúbb az őszi világnál
Az égnek fénye már alig maradt
S én siratom az elsuhant nyarat
Szirmát szórva hervad el a rózsa
Hajnalonta deres már a róna
Hív jajongva egy búsongó nóta
Szomorú pamukos égi búcsúzóra
Az idő köreit fáradatlan rója
Nincs kegyelem
És szívemen