Álmodom a tavasszal
Csak játszok a szavakkal
Voltál nekem
Vagy. Csak nekem
Változatlanul
Változhatatlanul
Örökre velem.
Nem vágyom már másra
Csak egy kicsi házra
Hozzá árnyas kertre
Csörgedező vízre
Ifjúi erőre
S boldog szerelemre.
Szárnyak suhannak, élő tűz repül
Száll a madár, a fény szétterül
Minden kapu megnyílik odafenn
A végtelen egy rejtélye üzen
De mit se látni a sötétben lenn
Ha fáradt vagyok
Ne vedd zokon
Múzsám, te fényes égi
A hétköznapok
Súlya mi nyom
A szerelmem a régi.
Álmos árnyas nyár alkonyon
Fájón aggódó gondolatok
Kósza-kusza képei közül
Suttogó sóhajok idéznek
Violaszín fényjátékok mögül
Árnyak kísérnek, kísértenek
Jönnek, a hatalmuk egyre nő