Két város árnyai

 

A vándor megállt a romváros szélén. Háta mögött a nappal hatalmas árnyékot vetett a kő és tégla halmokra. Hosszan állt és nézett maga elé. Zavarta valami, de nem sejtette, mi lehet az.
Nem is maradt volna, ha nem hallja meg a félreérthetetlen hangot. Valahol a közelben víz csobogott. Vízre pedig, halaszthatatlanul szüksége volt. A másik, ami a maradás felé hajlította, a szél hordta száraz ágak és vastag, száraz kórók szétszórt halma volt, ami egy éjszakára elegendő tüzelőt ígért. Későre járt, és fáradt volt.
Talán, ha friss erőben van, tovább ment volna, hogy reggel felé megérkezzen a következő lakott városba, ahol talán egy olcsó szálloda és meleg reggeli várja.
Újra a romokra fordította a figyelmét, de nem érzett késztetést, hogy bármelyikhez is közelebb húzódjon. Túl nagynak találta a várost. Érthetetlennek látszott, hogy egy ekkora település elnéptelenedhet. Aztán felfedezett egy egészen épnek látszó épületet. Közelebb lépett, de valami mélyről jövő borzongás járta át, ezért inkább tovább ment. Szerencsére tiszta volt az ég, nem ígérkezett eső, nem jelentett előnyt az ép tető.
A romváros közepén megtalálta a szökőkutat. Annak a hangja csábította maradásra.
A tér nagy volt, kikövezett, de akadt néhány füves folt is. Elsőként ivott a vízből. Jóízű volt és hűvös. A szökőkút közelébe összehordta a tüzelőnek valót, aztán szétrakta a holmiját. Előkerült a kockás takaró. Nem volt szép, és már tiszta sem, de nagy volt és meleg. Megtöltötte a kulacsát, tüzet rakott, aztán végre letelepedett. Elégedetten vette elő a tarisznyából a kenyeret meg a sonkát. A sajtot meghagyta reggelre. Ennyi volt az összes élelme, de nem zavarta a dolog, hisz tudta, másnap népes városba ér és ott bármit vásárolhat.
A romváros furcsán csendesnek bizonyult. Hiányoztak a természet megszokott neszei.
Váratlanul előkerült a macska. Borzas jószág volt, sovány és meglepően bizalmas.
A vándor elmosolyodott. Leszakított egy darabot a sonkáról és odakínálta a macskának, amit az elfogadott, és eltűrte a simogatást is. A tűztől sem félt, egészen közel húzódott a meleghez, és elégedetten dorombolt.
A vándor leheveredett, belecsavarodott a takaróba. Félálomban lehetett már mikor a félelmetes ordítás felverte. Hirtelen azt sem tudta hol van, alig tudott szabadulni a takarótól.
A még épnek látszó házból világosság áradt, s egy hatalmas emberi árny rohant elő, fenyegetően hadonászva. A macska előrébb jött, hátát felpúposította, karmait kieresztette, szinte megnőtt, a szeme villogott a hold és a parázs fényében. Egész lénye fenyegetést sugárzott. Az ordító árny mintegy megriadva eltűnt a sikátorban.
A vándor felszította a tüzet és a takarót magára terítve mellé ült. Így várta be a hajnalt.
Közben valamikor elbóbiskolhatott, mert reggel már nem volt ott a macska.
A vándor megmosta az arcát, megtöltötte kulacsát, aztán a sajtot rágcsálva elindult.
A reggeli éles fényben valahogy jelentéktelenebbnek és régebbinek tűntek a környező romok. Ahogy távolodott, egyre inkább természetes kőhalmoknak látszottak.
Hamarosan elérte az országutat. Álmosan baktatott, mikor fékezett mellette a kamion.

• - Hová, hová? – nevetett rá a vezető
• - A városba szeretnék. Jó lenne egy forró kávé, meg egy puha ágy. – felelte a vándor miközben beszállt.
• - Egész éjjel gyalogolt?
• - Nem, pihentem egy kicsit a romoknál, de nem volt jó éjszakám.
• - El is hiszem. Hideg volt az éjjel, meg azokról a romokról is furcsa dolgokat mesélnek. Azt mondják, néha halottakat találnak ott, olyanokat, akik csak megálltak pihenni.   Persze azt is mondják, valami füves banda garázdálkodik a környéken. A városban most rájuk jár a rúd, bizonyára kihúzódtak ide a romokhoz.
• - Semmi nyomukat nem láttam. Inkább azt hiszem, valami rosszat álmodtam.
• - Előfordulhat, de semmi sincs ok nélkül. – csóválta a fejét a kamionos.

Aztán egy darabig hallgattak. A vándor elszundított. A vezető elunta a csendet és bekapcsolta a rádiót. A vándor arra ébredt, hogy a bemondó egy gyilkosságról beszél, melyet most az éjjel a közeli város egyik sikátorának szélén követtek el. Aztán megemlített még vagy négy ehhez hasonló esetet. Mindegyik áldozat kapcsolatban volt az illegális drog forgalommal. Ez volt bennük az egyik közös pont. A másik érthetetlen körülmény az volt, hogy mindegyik eset elsőre természetes halálnak vagy balesetnek tűnt. Most azonban furcsa módon akadt egy szemtanú. Igaz, az csak egy álmos fiúcska volt, aki valami szokatlan zajra felébredt. Annyit mondott, határozottan látott egy nagy árnyékot, ami mintegy bemenekült a sikátorba. Mögötte valami nagy macska futott. A nyomozók nem tudtak mit kezdeni a vallomással. Elszabadult nagy macskáról senki sem tudott. A macskának nem látszott nyoma a porban. A kutyák nem fogtak szagot, csak szűköltek riadtan.

• - Furcsa – jegyezte meg a vándor.
• - Mi?
• - Valami macskára én is emlékszem. – aztán elmesélte mit látott az éjjel.
• - Meglepően írja le a környéket. – mondta elgondolkodva a kamionos.
• - Ezt nem értem.
• - Egészen olyan az a tér meg a sikátor, mint a városban a gyilkosságok színhelye. Az egész alvilág retteg, valami babona kapott lábra, hogy amíg a sarkon leégett házat helyre nem állítják, és nem akad lakója, addig a gyilkosságok folytatódnak. Persze nem mer beköltözni senki.
• - A városban az a ház romos? A romvárosban az majdhogy nem ép. Furcsa. Mikor égett le az a ház?
• - Néhány hónapja történt mindössze. Valami bolt volt ott a sikátor szélén. Nem lehetett nagy üzlet. Egy gazfickó mégis betört, de a tulaj rajta kapta, kénytelen volt megölni, hogy elmenekülhessen. Állítólag ő gyújtotta fel a házat, hogy eltüntessen minden nyomot. Nem is kapták még el, hacsak nem vált gyilkosság áldozatává maga is. Azt mondják bent égett a gazda macskája is.
• - Ismeri azt a környéket?
• - Valamikor laktam ott. Sosem volt az, valami békés környék. Kábítószeresek gyűltek oda. Mindegyik valamilyen bűncselekménnyel szerzett pénzt a drogra. Talán a boltos gyilkosa is közülük való. Most bizonyára elnéptelenedtek a sikátorok.
• - Maga is foglalkozott vele?
• - Nem. Koszos pénz az és veszélyes meló. Egész rövid életére függő, aki rászokik. Talán csak az szabadulhat meg, aki lebukik.
• - Jó ez eddig még akár érthető is lehet, de mi közöm van ehhez nekem, és mi az összefüggés a város és a romok között?
• - Ki tudja? – vont vállat a kamionos, aztán letért az út menti kávézó parkolójába.

Kiszálltak, hogy igyanak egy forró erős kávét.
Mindketten sejtették a magyarázatot, de egyikük sem akarta kimondani. Túl misztikusnak érezték. A két város akár egymás ellentéte is lehet. A bosszú újra és újra feltámad, és öl vakon. A boltos gyilkosa talán már rég halott, de mintha az árnyak nem tudnák segítség nélkül abbahagyni a vadászatot. Függővé váltak, mint a drogosok.
Mindketten tudták, ha sejtésük jogos, az alvilág úgyis megtalálja az átoktörőt.
Két év múlva a vándor a városban lakott a sikátor szélén. A boltjában édességet árult.
És volt egy fekete macskája.