Bordó szemek
Jól esett
A vihar utáni
Dermedt csend
Pihentetett
A fáradt felhők mögül
Kivillanó Nap
Fénye millió képben
Csillant a könnyes
Szőlőszemekben
Az esőcsepp leült
Majd továbbgördült
És a fürt alján összegyűlt
A tizenkét vízgolyó
Egy hatalmas csöppben egyesült
Hopp, épp a lábamra esett egy
Jól átmosta, megtisztította
Végül a Föld magához húzta
Az éltető nedvességet
Olyan jól esett
A vihar utáni csend
Leültem hát a vizes talajra
A szőlőtőkék közé
Hogy bámultak rám a bordó szemek!
Egymás múltját láttuk meg:
A vízözönt
Noé bárkáját
Korsókba csurgó lét
Ezerré bomlott ént
Meztelen, alélt öregembert
Széttöredezett istent
Szakállas Dionysost
Puhatestű Bacchust
Hat tisztálkodó edényt
Őt, kinek ideje nem jött el még
Borrá váló tiszta vizet
Istenből kiszakadó lényeket
Fájdalmát a Megfeszítettnek
A földbe folyó vért
Zöld szőlőtőkét
Bordó szemeket
Melyben egymás múltját láttuk meg
Jól eső ez a vihar utáni csend
Fáradt vagyok
Kicsit megpihenek
Tudom
Még sokat küzdhetek
