Kitárom ablakom
Kitárom ablakom
Látom, hallom
Tompa hangok
Aprók, nagyok
Keringnek a térben
Széles szürkeségben
Károgó, fekete tollak
Fehér hó helyett hullnak
Mindenütt meglapulnak
Hogy orvul, lassan
Átváltoztassanak
Ünnepet szünnappá
Krisztust télapóvá
Csodát káprázattá
Felhőszemekből
Óneső csorog
Konok betonon kopog
Kérdezi: Szabad?
Ó, nem!
Odalenn még alszanak
Becsukom ablakom
Magamba nézek
Felbukkanó emlékek
Kedvesen idéznek
Jó karácsony estét
Egy gyermeket
Ki ablakon át szemlél
Havas tájat, bársony eget
És csillagszép fényeket
Ahol a mélység titkot zsong
Az angyal varázsverset mond
Ebben az egyszerűségben
Mint növény a fényben
Megterem a csoda
A lélek otthona