Fejes AnikÓ ÉLETFA

netkötet és netgaléria az Irodalmi Rádió szerkesztésében

Szűk szavakat írok

pár betűt
néhány hangot
forrasztok egybe
s magamat
mint apró magvat
elültetem benne
konok szavak ezek
konok magvak
s ha levetem őket
a Föld kemény homlokán
hatalmast koppannak
szűk szavakat írok
hogy szorítson
s szűkölve ordítson
minden betű

Álltam.
Ültem.
Ünnepeltem.
Szép Himnuszunk énekeltem.
De fájtam.
Mert láttam.
Meghasonlott agyakat.
Kiket emlék nem zavart.
Feltűznek, majd szakítanak?
Esküsznek, majd taszítanak?
Hol felszabadítók, hol megszállók?
Kik vagytok, szavak között bujkálók?

Ültem.
Álltam.
Ünnepeltem.
Jó Szózatunk énekeltem.
Mégis fájtam.
Mert láttam.

szűk szavakat írok
betűket olvasztok egybe
magamat oldom fel benne
de konok szavak ezek
igen konokok
s velük a Föld mellkasán
kopogok: makacsul, némán, kopogok…