Akkor létezik-e
Akkor létezik-e a görbén, körbe haladva jobb és bal irány?
Vagy tán csak közeledés és távolodás van?
Lehet, hogy egy végtelenül véges pontban újra összefut minden?
Vajon mik működnek, s irányítnak a dolgok mögött?
És befolyásolják-e a befolyásolhatót?
Sima szavak, szép képek,
de van-e mögöttük érdek?
S mögötte újabb?
Egyre láthatatlanabb?
Megosztható-e a megosztható?
Mondd, teremtsünk-e az igaz helyett szép, új világot?
Éberséget elaltatót…
Létezik-e hát a körön jobb és bal irány?
Vagy tán van embert segítő és ember ellenes erő?
Felismerjük-e a nagy megosztót,
a szavakat kiforgató álruhás bitorlót?
Vajon meglátjuk-e a szeméből áradó tört-sötét fényt?
Ami elszív minden reményt?
S ha zavarost teremt, ahol már a rossz a szent,
akkor járhat-e a házunkban odabent?
Látjuk-e, ha emberkesztyűn át ujjakat mozgat?
És lelkünkbe mézes mérget csorgat?
Szívünk nehéz már a szárnyaknak?
Ám kényelmes helye az árnyaknak?
Tehát létezhet-e a gömbön jobb és bal irány?
Vagy lelkünk egy pötty, mégis megosztható,
mert van benne hiány?
…
Ha a megtartó erő, az egyensúly elvész,
és a szeretet, az ész, bennünk még nem kész,
akkor a szétszakítottság marad,
és a lélek még kába,
ekkor minden hiába.
Tehát a cél a közép. S az út az EGYség.
S létezik jobb és a jó,
de az iránya nem jobbra vagy balra tolható,
hanem egy középpontból induló,
felfelé mutató,
fokozódó erő…
Fogadjuk be magunkba az iránymutató erőt!
Azt az erőt, ami a magyar néplélekkel összeköt.