Vásár után vasárnap
Az ablak hideg üvege homlokomon
pihen a vér
lüktet a forró ér
nyakamon jeges dér
egy kis résen át betér a levegő a falak közé
vegyül bennem minden kép
zakatol az agyam
hasogat az udvaron a szomszéd
öreg fát rakosgat rendben
ahogy a régi világ nyugalma bennem ébred
felragyog a Nap az ágak között
játszik a fény
és minden olyannak látszik, mint gyermekkoromban…
Műanyag
szagos áruház
ami műruhákat rád ruház
vagy épp gumival etet
és ócska partvisnyelet vetet veled
azt súgja neked: vegyed, egyed
és az akciók és fikciók
időzített robbanók
reklámja benned ott ketyeg
Mert mindegy
Hogy nyugat vagy kelet
Nyugalmadat tőlük úgysem leled
Végül minden szemetet
Amit csak lehet
A torkodon lenyelet
Ha engeded!
Zavart
szemek mohón falnak
fal mellett álló kosarat akarnak
egymás elől elkapkodni
nem kell sokat latolgatni
ha nincs pénz, adok kölcsön
habozással itt időt ne töltsön
legfeljebb földje bánja
vagy csak háza hűlt helyét látja
Mert mindegy
Hogy nyugat vagy kelet
Nyugalmadat tőlük úgysem leled
Végül minden szemetet
Amit csak lehet
Megetet veled
De miért engeded?
Nyüzsgő
lármától kong az üreges terem
arcok járják lomha táncuk
összekoccanó fejek
porcelán mellüregek
hangtalan zenélnek neked
csak most, csak vegyed
ezt aztán megérdemled
Mert mindegy
Hogy nyugat vagy kelet
Nyugalmadat tőlük úgysem leled
Végül minden szemetet
Amit csak lehet
A torkodon lenyelet
Mert engeded.
Az ablak hideg üvege homlokomon pihen
a vér lüktet
a forró ér nyakamon jeges dér
egy kis résen át betér a levegő
falak közé vegyül
bennem minden kép zakatol
az agyam hasogat
az udvaron a szomszéd öreg
fát rakosgat rendben
ahogy az égi világ nyugalma
bennem ébred
felragyog a Nap
az ágak között játszik a fény
és minden olyannak látszik,
mint gyermekkoromban
