Boross Teréz versei

ÉLET-JEL

Reményed őrizzen
Ég felé elvigyen
Kutassa fény titkát
Angyallá szédítsen

Aklunkban bő hely
Nomád a tavasz
Dél kondul körben
Rád süt a pipacs
Átlángol a szép
Sorsoddá sződd el

Diófa ágán
Áthajol a szellő
Világok száján
Indulsz fehér úton
Dalolnak mindenek

Bátor voltál
Átdaloltál
Ligetek közt
Itt maradtál
Néma fényben
Tavaszodtál

Boldog Herceg Asszony álma
Aranyában virág szára
Leander nő nemsokára
Árkokon is átvibrálva
Zivatarban valahára
Sok reményű karcsú fára

Apró fürtökben áprilisi álom
Nimfák táncolnak napnyugta csendben
Narancsok közt fényorgona játszik
Akkordjaidban őrző rejtelem

Ragyogó palástját ölti a nyár
Ibolya virágzik újra
Tékozló természet vendége vár
Aranyló foltokba bújva

Déli szélben fogant
Óceáni mámor
Reményben fénytető
Igaz gyöngyű Ámor
Kincsemben égre gyúl
Aranyszálú gyémánt

Féktelen körökben
Liliomnyi létben
Óra kattanásra
Régi szép szerényen
Adott téged Isten

Álmodunk átdalolva
Bíbor szigetek közt
Egek hajlatában
Lovaid abrakolnak

Álmélkodnak szerte szórva
Reménybe öntik testem
Orgona sípok aranyba forrva
Népdalt táplálsz bennem


Reménybe szőttétek életem
Adtatok bársony esteket
Deli harmatban játszott a Hold
Bánatos szemű éneket
Bódult dallamú szenteket
Aranyarcú szaftos almát
Régi és új fájdalom
Derült szegélyű illatát
Fakasztott források hangjait
Áldott világ magzatát
Átkarolom a Föld megroggyant asztalát