Boross Teréz versei

Eljön az idő

ÉS egymást öleljük mind
sértettek és sértegetők
csúfot űzők és szenvedők
megütöttek és ütlegelők

ÉS jönnek a gyermekek
megvalósult emberek
égben ülve lebegnek
a meg nem születettek

ÉS kinyílnak a színek
átlátszóvá válunk újra
kétely nélküli éden
tükröződünk fénybe bújva

Magyarország
Köszönöm

Éjlepte csodáidat köszönöm
Gyermek arcokban mosolyod tükrét
Hold szülte álmok könnyű lépteit
Ölembe bújó bizalom vértjét
Nagyra nőtt méhem áldott hangjait
Gyümölcsök édes leveses ízét
Fáradt éjszakák kínzó gondjait
Alvó csecsemők sugárzó lényét
Hullámzó felhők szürke rajzait
Zöld lombú hegyek nyugtató ívét
Sziklás erdők hófödte padjait
Pusztában táncoló vadlovak szívét
Porlepte ország kicsiny nagyjait
Virágzó földek zöldeskék szélét
Tomboló nyarak hűvös napjait
Tavaszi csendben madarak füttyét

Gömbbé válunk
(Szeretettel Bandinak)

barna testedbe olvadok
ősz hajad hullámzik szerényen
oly gyönyörű fényben ragyog
átszellemült arcod az éjben

lángoló lelkedben arád
gömbbé válunk az úszó térben
köröttünk mosolygó babák
lassan táncolnak kéz a kézben