Boross Teréz versei

Hegyi beszéd

sárga saruban óvó üzenet
kavargó dűnékre sikoltva int
arcom homokban tűző nap merít
tigris karmából húsomat veszed

hollók hívják szaggatva lelkemet
oltóanyagú felelet kerít
százarcú tályog ravaszul legyint
árnyak táncolnak szemem felett

virágzó hegyen fellegvára nő
tényeken ülő szavak talaján
lázas hajnal keresztsugára Ő

szunnyadó ár zöldellő karaván
szelíd mosolyú felhajtóerő
ezüst új ország hajnalvonatán

Jövőbölcső

parányi láb toppan
kékülő szempár fürdet
jövőbölcső ringat

Készenlét

csontunkról egyszer leolvad a hús
foszló testünkből kivetkezünk
mondd akkor hová tűnik ami volt
omló sírunkkal szeretkezünk

onnan hová tapad a fájdalom
pergő ékes örök semmiség
örülni fogok sokat eleget
hív az idő szőlő telt vidék